Először úgy terveztem hogy Rigába repülök, aztán Vilniusből vissza, viszont mire észbe kaptam annyira felment a repjegy ára, hogy végül visszafelé is Rigából repültem. Így a 4 órás buszutat két irányba kellett megtenni, de van az az árkülönbség, amiért megéri. 

Vilnius első pillantásra egyáltalán nem jött be, mert sokkal inkább egy kisváros benyomását kelti, mint egy fővárosét. Európa egyik legnagyobb épen megmaradt barokk belvárosa az övé, ami 1-2 emeletes házakkal van tele. Nincsenek széles utak és még villamos sincs a városban csak néhány troli vonal.

Aztán a második nap felfedeztem a művésznegyedet és modern üzleti részt és ezek azért megváltoztatták az első benyomást. Uzsupisz köztársaság a bohém, művész városrésze Vilniusnak. Poénból saját köztársaságot kiáltottak ki, még alkotmánya is van 30 nyelvre lefordítva és kifüggesztve az egyik utcában. Magyarul persze pont nincs. Itt minden utca tele van művészi installációkkal és festményekkel. Egy téren például harminc zongora van kiállítva.

A folyó túloldalán egy új felhőkarcolós negyed is épül, ami most még elég viccesen néz ki családi házakkal körbevéve.