4 nap halpiac felett alvás után két nap vonaton éjszakázás volt tervben 1-1 városban megállva napközben. Hajnali fél nyolckor elhagytuk a szállást, hogy fél óra vonatozással Suzhouba érjünk. Hiába hagytunk bőven időt az állomásra jutásra, a nagyvárosi távolságokat még mindig alulbecsülöm. Még szerencse hogy az állomáson terveztünk reggelizni, mert végül éhgyomorral vonathoz sprintelés lett a vége, de elértük. Aztán egy Suzhou-i baozi étteremben sikerült valahogy nagyon félrerendelnem, mert négy darabbal szúrták ki a szemünket négy speckó serpenyőben felturbózott változattal megfejelve. Minderre 20 percet vártunk, ezalatt kb. 5 csapat jött be, rendelt és végzett is az evéssel. Az adag épp csak életmentésre volt elég, de nem sokkal később egy pékség napi forgalmát is megdupláztuk.

Suzhou az Unesco listára a híres kertjeivel került fel, amiből az óvárosban akad jópár. Errefelé a gazdag emberek nem hatalmas palotákat építettek, hanem minél szebb és nagyobb kerteket, hogy megmutassák tehetősségüket. Kínában a kertművészet legalább olyan fontos mint japánban és meggyőződésük, hogy a japánok ezt is tőlük lopták.

A legnagyobb felé vettük az irányt, de útközben legalább 20 tuktukos támadott le, hogy a szállítás mellett olcsó belépőjegyet és sétahajózást is ránksózzanak, kevés sikerrel. Az végül nem derült ki, hogy a fél/negyed áron kínált jegyekkel jól jártunk volna vagy hoppon maradunk a kapuban. Az első és legnagyobb kertet egyébként szkippeltük, mert a 3000 Ft-os jegyárat sokalltuk, a fele összegből inkább egy közepesbe és egy messzebb lévő nagyba mentünk el, útbaejtve egy ingyenes kicsit is. Szépek, szépek, de ez is olyan mint a nagy fal, 1-2 óra bőven elég belőlük.

Véletlenül sikerült belógni a helyi állatkertbe is, pedig csak a kanális melletti parkon akartunk keresztülmenni és egy nyugdíjas bácsit követtünk, aki nem igazán foglalkozott jegyvásárlással. Az már korábban is feltűnt, hogy az összes fizetős park tele van idősekkel, gondolom nyugdíj helyett az ingyenes belépőkkel szúrják ki a szemüket.

A napba még belefért egy kis újjáépített városfalon mászkálás, sok kis kanális kerülgetése, McDonald's-ban felejtett szatyor után rohanás és vonathoz taxizás, hogy aztán megint utolsóként érkezzünk a peronra. De végül elértük. Egy hangulatos kisvárost (ötmillió lakos, 2 metróvonal) ismertünk meg Suzhouban, mindenkinek csak ajánlani tudom hogy ha Shanghai közelében jár, akkor ide is ugorjon át egy fél napra.

Napi Zoli "a félsüket ornitológus":
- Jéé hattyúk. - mutatok a tóban úszkáló hattyúkra
- Az nem tyúk. Hát nem látod, hogy kacsa?