Igen, a hír igaz, újraindul a blog! Lassan három éve lesz, hogy visszajöttem Kínából és bár nagyon szeretem Budapestet, de a jóból is megárt a sok. Egyre jobban elkezdtek bosszantani az apróságok, a sok nemtörődöm ember az utcán, a hajléktalanok, a propagandaplakátok, a bicikliutak hiánya, a kátyúk, a metrófelújítás káosza, a szemét. Egyre jobban bosszant, hogy a sok befizetett adóból ezek közül egyik probléma megoldására sem futja. Csak a propaganda fejlődik, a város nem. Úgy éreztem kezdek kicsit belefásulni a mindennapokba, és azon kaptam magam, hogy minden hónapban vettem egy repjegyet egy hosszú hétvégei kiruccanásra. Ha jobb nem jutott jobb eszembe, akkor Berlinbe. Viszont ez nem a legköltséghatékonyabb módja az utazásnak, úgyhogy megszületett a nagy döntés: szabadságot kérek Budapestből és eljött az ideje egy újabb hosszú útnak.

Első állomás: Mexikó. Vagyis igazából Mexikó a hatodik, mert előtte teszek egy Berlin-Riga-Vilnius-Berlin kört, aztán pedig Párizsban szállok át. De a hatodik állomás már tényleg Mexikó city lesz.