Phuket után Ao Nang egy kicsit csalódás volt, a tengerpart apályban teljesen élvezhetetlen, gyakolatilag a Balaton déli partjára hasonlít. Viszont innen hajóztunk át a Railay beachre, amit én nem hivatalosan az eddig legjobb partnak választottam. Cseppkőbarlangok és sziklafalból kinövő pálmafák között lehet úszkálni. Itt mászott rám a majom is, amik nem csak cukik de okosak is. Egy orosz csávó fehér műanyagszatyrának az alján kiszúrta a zacskós mogyorót, ráugrott, kiszakította a szatyrot, lenyúlta a mogyit, felmászott a fára és kinyitotta a zacskót is.
Nem tudom hogy Thaiföld nemzeti állata a tigris vagy az elefánt, mindenesetre az utóbbiból jóval többet látni. Mi is elmentünk egy elefántogolós (?) túrára, ahol a gumifák között tettünk egy kört, aztán egy tóban fürdött meg a kis apróság amíg a hátán voltunk.
A sok utazgatás után Ko Samui szigetén töltöttünk a kelleténél több időt. Egyszerűen kellett egy kis kikapcsolódás, így volt olyan nap hogy el se mozdultunk a bungalónk medencéje mellől. Pedig előtte csak fogtuk a fejünket, hogy a nyugdíjasok minek jönnek ide, ha a resortjuk medencéjénél tovább nem jutnak, aztán szégyen szemre mi is így jártunk. Itt is tartottunk robogós napot, amivel egy jobbkanyarban sikerült elesnem és a kisujjamról lement a bőr. De mindenki nyugodjon meg, már meggyógyult. Ez a nap egyébként a balesetekről szólt, mert a vízesésben meg elhagyam a fél papucsomat. Utána szerencsére találtam egy másikat, amit remélem tényleg találtam és nem valaki direkt otthagyott papucsát loptam el.