Végre rászántam magam, hogy vegyek uszoda bérletet, ami Kínában külön sportnak számít. Nem az úszás, hanem az uszodabérlet vásárlás. A helyi bürökráciához a mai napig nem szoktam hozzá, és ezen a nyelvi korlátok sem segítenek.

Elbattyogtam az uszodába.
- Jónapot, uszodabérletet szeretnék.
- Azt itt nem lehet venni, a pár száz méterre lévő konditeremben lehet kapni.
- Ja ez ilyen kombinált bérlet?
- Nem, csak az uszodába jó, de a konditeremben kell venni.
Ok, logikus. Átcsattogtam a konditerembe, ahol közölték, hogy a bérlethez kell a papíralapú diákigazolványom, mert a fényképes nfc-s plasztik diákigazolvány nem jó.

Koliba vissza, másik diákot felszedem, visszacaflatok a kondiba, ahol a csaj belenéz a diákomba, ez pipa, visszaadja és közli, hogy igazolványkép is kell. Itt akartam először ráborítani az asztalt, nem igaz hogy nem bírta 20 perccel ezelőtt mondani, amikor itt jártam. Mutatok a pultra kihelyezett digitális kamerára, hogy akkor az minek van? Az nem jó, papír kép kell.

Vissza a koliba, kép előkeres, harmadjára is visszacammogok a kondiba. Ok, mostmár minden megvan, akkor mosolyogjak mert csinál rólam képet a digitális kamerával. Itt már elkezdtem felmérni, hogy milyen szögből kell megindítani az pultot, hogy a csaj alatta végezze. A mosolyom lehet nem lett teljesen természetes a képen.

- Minek kellett a papírkép, ha most csinálsz rólam egyet?
- Ja, az a kártyára kell.

Mélylevegő, próbálok nyugodt maradni, biztos valami laminált kártyát rittyent nekem. Tíz perc adminisztráció után a kezdembe nyom egy név- és képnélküli nfc-s kártyát, hogy mehetek. Közben sajnos felfedeztem, hogy a pult a padlóhoz van csavarozva.

- Mégis mi a jó k*?#a anyukád r?!&@s lovának a g!%?& f*#&ért kellett a papírképért rohangáltatni ha a rendszeretekbe digitálisan kell? Meg miért mondtad hogy a kártyára kell, ha nem kellett a kártyára?

A kérdés elejét valszeg ő nem értette mert magyarul volt, a válaszát meg én nem, de az irattartó szekrényre mutogatásból arra következtetek, hogy papír formában is iktatják az uszodabérlet vásárlások elkövetőit. Legalábbis remélem hogy a képem nem egy piros szív alakú képkeretben végezte az ágya mellett.

Bár a napi edzés már megvolt, azért átkullogtam az uszodába és sikerült bejutni, ahol kiderült hogy a zárható szekrényekért külön fizetni kell. A folyamat úgy néz ki, hogy a külön erre fenntartott kasszánál kifizetem az egy yuant, kapok egy papírfecnit. A papírfecnit a külön erre fenntartott bácsinál zsetonra kell váltani, a zsetont pedig bedobni a szekrénybe, hogy kihúzhassam a kulcsot. A folyamat kifinomultságából következik, hogy a zseton csak egy bezárásra használható, ha véletlenül a tusfürdőt és a törölközőt ki szeretném venni, akkor új zsetonnal tudom csak visszazárni. Tiszta szerencse hogy csuromvizesen nem a konditeremig kellett elslattyogni, mert papírfecnit már az uszoda kasszájában is be lehet szerezni.

Az egész uszoda egyetlen angol nyelvű felirata a "medencébe lépés előtt kérjük használják a zuhanyzót!" volt, amit csakazértis figyelmen kívül hagytam, miután kiderült, hogy a zuhanyzóért is külön kell fizetni. Másodperc alapon! 

Az uszodában rajtam kívül más külföldi nem volt, gondolom nem sok embernek sikerül abszolválni a bejutást. A medence egyik fele csak külön kártyával használható, egyelőre nem szántam rá magam hogy megtudjam min kell keresztülmenni a megszerzéséhez. Gondolom valami úszóvizsga, aminek a nehezebb része az adminisztráció, szóval inkább kihagynám. Nekem maradt a pancsoló mélységű medence az úszni tanuló kínaiakkal, bár abban van egy elkerített rész a jobbaknak, akik már egy egész hosszt leúsznak amíg én kettőt.

A különös szokásaik közül a kedvencem, hogy minden hossz leúszása után kihajolnak a medence szélére, és diszkréten a lefolyóba köpnek. Ez teljesen kulturált egyébként, az alternatíva gondolom a medencébe csulázás lenne. A másik kedvencem a tengerpartról már jól ismert barnulásgátló női fürdőruha-költemények. Az egyik csajon lévő csipkecsoda például egy közepesen ribancos koktélruhának is elmenne, ráadásul még az úszósapkájához is passzolt a színe és a szoknyarész praktikusságához sem férhet kétség. A kevésbé tolerált szokásaik közé tartozik az érdeklődően bámulás, amit a metrón és az utcán már megszoktam, az uszoda öltözőjében még nem.

Eme remek élmények után már említésre se méltó, hogy úgy megfáztam hogy napokig csak a tanórák miatt másztam ki az ágyból. Ahol egyébként rámszóltak hogy menjek a WC-re orrot fújni, mert ők sem köpködnek órán. Igen, szerintem is egy kaliber.

Még 29 alkalom van az uszodabérletemen, juppí.