Xi'anban az egyik napi program a Tang dinasztia korabeli kultúrát bemutató park volt, ami ellen hiába tiltakoztam, kínai utitársam ragaszkodott a megnézéséhez. Pont azt kaptuk amit vártam: egy túlárazott, replika épületekkel teli parkot, amit azért a kosztümös előadások feldobtak. Persze azokat megtalálni sem volt egyszerű, mert az első helyszínről kapásból elzavartak hogy ez felújítás miatt zárva és egyébként sincs itt semmilyen előadás, hiába mutogattuk a gondosan lefotózott előadásbeosztást. "Azok csak kiállítások". Persze, azért van rajta napi két időpont. Egyébként is kiszúrom már a tipikus kínai "fingom sincs, de azért kamuzok valamit" arckifejezést, elégszer láttam már mikor útbaigazítást kértem és még véletlenül sem sikerült ott kilyukadnom ahol kellett volna.

Volt dobshow, éneklés és hagyományos papírvágás, amire nagyon büszkék, bár szerintem nem véletlenül nem lett olyan híres mint a japán origami. Az általam mindig is sárkánynak hitt hagyományos jelmezekről kiderült hogy azok oroszlánok lennének. A tűzokádók egész merészek voltak, simán a foguk közé kapták a fáklyákat a lángoló végüknél fogva, többször felgyújtották a nadrágjukat és közben valódi üvegcserepeken sétáltak. A török népviseletbe öltözött hastánc előadást annyira nem értettem, de kína keleti felében viszonylag sok muszlim él. A vézna hastáncos csajokon egyébként teljes testet fedő testszínű ruci volt, nehogy kilátsszon a hasuk. A csúcspont a hagyományos esküvő volt, ahol miután a kérők megvívták a harcaikat a közönségből választottak további kihívókat. Hát persze hogy a közönség legjóképűbb külföldijét rángatták fel a színpadra, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy az egyedüli fehérember voltam. Nem elég hogy táncolnom kellett vagy száz kínai előtt, még műkígyót is ki kellett vennem egy fedett kosárból aztán hiába mondtam hogy nem tetszik a menyasszony, mégis beöltöztettek. Kaptam virágkoszorút, bort ittunk, és már enyém is volt az ara. Az a piros turbános én vagyok, a videóból sajnos csak ilyen minőségben tudtam kiszedni a képet.