Egy időre eltűntem, de azért folytatódnak a posztok, csak vissza kell rázódni. Több oka is volt, egyrészt beteg voltam pár napig, aztán meg kedvem nem volt írni. És megint letiltottak a netről. A lakótársam szerint azért mert az előző posztom túl kritikusra sikeredett. Azért én nem lennék biztos benne hogy olvasgatják, de tény hogy nem mindig használtam VPN-t a blogoláshoz.

Nem vagyok biztos benne hogy a netnélküliség vagy az elharapódzó kultúrsokk vette el a kedvem a blogolástól. Mindenesetre most előjött az utóbbi is, ami azért fura, mert én mindig úgy gondoltam, hogy az hirtelen jön és folyamatosan szokja meg az ember. Nem honvágy ez, hisz nem az otthoni dolgok hiányoznak, simán csak az itteniek furcsák és kicsit kívülállónak érzem magam. Hogy miért 2,5 hónap kellett, hogy ez előjöjjön, azt nem tudom. Lehet most lettem kapcsolatban annyi emberrel, hogy összeálljon mennyire mások. Vagy csak már nem vagyok annyira új, hogy mindenki segíteni próbáljon. Esetleg csak most értek eleget kínaiul.

Az eddig bántotta a csőrömet, hogy az étteremben mindenki úgy beszél a pincérnőkkel mint a kutyával. Na persze mikor az egyik ok nélkül leordította a fejemet rájöttem hogy a másik oldalt se kell félteni. A múltkor meg egy pincérnő simán a kezembe nyomta a noteszét hogy írjam fel mit akarok, neki most más dolga van. Meg ne főzzem magamnak?

Az emberek pedig sokszor teljesen máshogy reagálnak le dolgokat. Az egy dolog hogy sokszor 5 perc beszélgetés után megkérdezik, hogy akkor mi most barátok lettünk? De a múltkor leálltam dumálni egy sráccal egy kifőzdében, kérdezte hogy hol lakok. Mondtam hogy a nemzetközi koliban. Melyik szoba? Furcsálltam a kérdést, de megmondtam, Két percel később közli hogy oké, akkor holnap felugrik hozzám. WTF? A meghívás itt nem dívik? És nincs pofám elmagyarázni neki hogy ez miért gáz, mert lehet hogy náluk ez teljesen normális.

A bankban pénzváltáshoz húztam sorszámot és leültem várakozni. A mellettem ülő csaj érdeklődött hogy honnan jöttem, mit csinálok a bankban. A harmadik kérdése az volt hogy mennyi pénzt akarok váltani. A bankkártyám pinkódját nem szeretnéd tudni bazdmeg? És amikor azt mondom hogy semmi közöd hozzá, képes visszakérdezni, hogy miért. Az arabokat azért nem szeretem mert fizikailag másznak bele az intim szférámba, a kínaiak meg a hülye kérdéseikkel. A köszönéshez itt alapból hozzátartozik a hová mész és az ettél-e már kérdés. Mikor megérkeztem aranyosnak tartottam hogy ilyen érdeklődőek, mostmár viszont kezdenek átlépni egy határt.

Amit pedig tudom hogy jóindulattal mondanak, de nem viselek jól: "olyan nagy vagy". Nem magas, arra van külön szó. Nagy. Ezt mindig olyan jó hallani, mert nem volt elég trauma hogy XXXLes kabátot kellett vennem.

Lehet hogy egy kicsit negatívra sikerült a poszt, nem annyira borús a helyzet azért. Szoknom kell egy kicsit. Aztán ne csodálkozzatok ha hazamegyek és mindenkit a bankszámlájáról és a bugyiméretéről kérdezgetek, ezek nem minden kultúrában intim kérdések.