Mint korábban írtam, Mexikó előtt még egy kis kitérőt teszek a Baltikumba, így jöjjön egy kis ízelítő a lett fővárosról, Rigáról.

Mikor ellátogatok egy új városba, általában egy "free walking tour"-on szoktam kezdeni, ahol jófej idegenvezetők körbevisznek a tipikus és kevésbé tipikus helyeken, mesélnek az ország történelméről, jelenéről és lényegében egy jó összefoglalót adnak, hogy mit érdemes még megnézni a városban. Ezért cserébe borravalót várnak a túra végén. Néha ég is a pofám, hogy én csak 1 eurót szoktam adni, míg a nyugateurópaiak 10 eurósokat lobogtatnak, de aztán kiszámolom hogy a nagy létszámból adódóan két óra alatt összeszednek több száz eurót, szóval nincs rossz órabérük. A rigai idegenvezető valami eszméletlen jófej volt, úgyhogy meg is osztanék néhány történetet, amit tőle hallottam.

A történelmükről annyit, hogy a baltikum volt az utolsó pogány része európának, aztán jöttek a németek és a tipikus keresztény értékrend (mint a szeretet, a béke és az elfogadás) szerint fegyverrel rájukkényszerítették a nyugati vallást. És egyben megalapították Rigát is, ami tehát nem egy lett városként, hanem egy hansa kereskedővárosként született egy stratégiai tengeri kereskedelmi csomópontban. Ez volt a város veszte is, hisz folyamatosan rajtuk marakodtak a nagyhatalmak. Voltak német, svéd és orosz uralom alatt, a virágzó kereskedelem pedig bevonzotta a zsidóságot is és a második világháborúig kb. 40% volt a zsidó lakosság aránya. Azóta 1%.

Amikor a jelen problémáiról beszélt mintha egy az egyben a magyar rögvalóság leírását hallgattam volna végig: a nyugati agyelszívás, a rossz és alulfinanszírozott egészségügy, a korrupció. Migránsellenes propagandára persze nem költenek vagyonokat, így azért tudnak a valódi próblémákkal foglalkozni. A felsőoktatásban például már bevezették a teljesítmény alapú motivációt: a legrosszabb x% megy fizetősre, a legjobb fizetősök pedig az ingyenesre. 

Maga Riga egyébként nagyon sokszínű. Van egy gyönyörű középkori belvárosa, ahol lényegében csak német orvostanhallgatók és az angol bulituristák laknak, de valahogy erre nem problémaként, hanem lehetőségként tekintenek. Van rengeteg régi fából épült hansa stílusú ház, van egy Art Nouveau negyed, van szovjet szocreál része, és persze a külső kerületek lakótelepei, ahol az átlag lettek laknak. Apropó szocreál, sikerült meglátogatnom a tizedik és egyben utolsó sztálinbarokk felhőkarcolót. Ebből 7 van Moszkvában, egy Varsóban és egy fél Kijevben, és most letudtam az utolsót is Rigában.

A városban annyira sok park és zöld terület van, hogy nemrég hódok költöztek a belvárosba és ezért a vízparti fákat körbe kellett rácsozni, nehogy tönkretegyék az állatok.

Szerencsére sikerült találnom egy hagyományos, de felújított önkiszolgáló éttermet, ahol (remélhetőleg) igazi lett kajákat próbálhattam ki, ami nem sokban különbözik a többi kelet-európaitól: sok káposzta, sok bab és persze hús minden mennyiségben. Szóval ahhoz képest hogy elvárások nélkül indultam el Rigába, egy kifejezetten érdekes, élhető és sokszínű várost ismerhettem meg.