Kuala Lumpur után Malajzia egyetlen elviselhető hőmérsékletű helye felé vettem az irányt, a Cameron felföldre. Itt alig megy 20 fok fölé a hőmérő de mégis igazi dzsungel terül el rajta. Már ahol nem irtották ki és ültettek teát a helyére. Még korábban olvastam valahol hogy a teraszos rizsföldeknél csak egy dolog néz ki jobban: a teaültetvények. Ha nem is veri a vietnámi rizsföldeket, de azért a zöld teával borította lankák határozottan jól néznek ki. A teaültetvény melletti teagyár már kevésbé nyűgözött le, de legalább mostmár tudom hogy a magyarországon elterjedt filteres "por" a legalja minőség a négyből, konkrétan csak a normális minőségű teák előkészítése során keletkezett hulladék. Persze valaki pont ezért rajong, pár nappal később találkoztam egy ausztrál nővel aki ettől tök függetlenül egy dolgra tudott csak asszociálni mikor megtudta hogy magyar vagyok: "Ó nektek vannak azok a jó barackos meg epres teáitok, az hiányzik a legjobban onnan."

A másik nap egy kis túrára indultam, ki is néztem egy vízeséshez vezető útvonalat. Mikor le kellett volna térni az útról az ösvényre, két ijedt svéd lány jött velem szembe, hogy szerintük figyelték őket és ki fogják őket rabolni, ezért inkább visszafordultak. Nem egészen értettem az aggodalmukat, egy fejlett országban csak nem történik ilyen. Mikor már majdnem meggyőztem őket hogy csak paranoiásak és hármónkat nem rabolnak ki, lefékezett egy lepukkant ezer éves kocsi mellettünk és egy rosszarcú india forma kiszólt, hogy "Lányok láttam visszafordultatok. Menjetek csak tovább a vízesés arra van." Na ekkor én is beláttam hogy talán jobb nem erre menni és együtt kerestünk egy biztonságosabbnak tűnő túraösvényt. A Thaiföldi gyanús esetek óta nem igazán hagyok értéket a hotelszobában, így konkrétan tablettel, telefonnal, fényképezővel és az összes pénzemmel együtt indultam túrázni, franc se akar így rablótámadás áldozata lenni. 

A két csaj kicsit jobb formában volt mint én, de azért rendszeresen megálltak hogy bevárjanak, elvégre én vagyok a hős aki "megmentette" őket az indiai rablóbandától. Még 22 fokban is megerőltető volt ez a túra, el se tudom képzelni 35 fokos dzsungelt hogy lehet elviselni. Aztán kiderült hogy a szállásunk is egymás mellett van, elvittem őket hot potozni, amit itt valamiért steamboat-nak hívnak, pedig se a gőzhöz se a hajóhoz nincs köze. Azóta kb. 1 nap lemaradással követem őket, mert ők is a Lonely Planet bejáratott útvonalán mennek végig. Csomót lógunk együtt, most épp ugyanabban a búvárközpontban merülünk, de ez egy későbbi sztori lesz.