Tegnap volt a szobatársam szülinapja és volt pár eddig még nem látott arc a bulin, például egy kazah lány. 

- Szia, honnan jöttél?
- Kazahsztánból.
- Most olvastam hogy nemrég voltak a választások és megint a megszokott csávó nyert 99%-kal.
- Igen igen, vasárnap volt és én is voltam szavazni a nagykövetségen. 
- És kire szavaztál?
- Hát Nazarbajevre.
- Ennyire jó elnök? 
- Nem, de nem akarok fekete listára kerülni.
- Minek mentél egyáltalán el, előre tudható volt hogy ő nyer.
- Ha valamit el akarok érni még az életben, akkor az a minimum hogy elmegyek és rá szavazok. 

Végülis így is lehet. Vajon ennek mennyi köze van ahhoz, hogy kormányunk nemrég 100 fős delegációt küldött Kazahsztánba és hogy ennyire otthon érzi magát Viktorunk. Van még mit tanulni tőlük. 

Közben a tunéziai srác is beszállt a beszélgetésbe és nem értette hogy mit értetlenkedek, náluk is nemrég voltak az arab tavasz utáni első szabad választások és még szép hogy az eddig hatalmon lévő 70 éves papára szavazott. Ugyan nem tervez visszaköltözni, de nem akar az otthonmaradt családtagjainak rosszat.