Május elseje Kínában is ünnep, de mielőtt nyugtáznátok, hogy ja persze, kommunista ország, azért jó ha tudjátok hogy nem kommunista ünnepről van szó. Az egész világon ünneplik és az USÁ-ból indult az egész. Az uticél ezúttal Xi'an volt, ami azért mégiscsak 1000 kilométerre fekszik Pekingtől és ha már ilyen messzire megyünk, akkor megtoldottuk pár nappal a hosszú hétvégét. Még ha időben nem is sokkal veri a repülő a gyorsvonatot, végül sikerült a vonatjegynél egy kicsit olcsóbb repjegyet kifogni pár nappal indulás előtt, így odaútra azt választottuk.
Xi'an is egy az ősi kínai fővárosok közül, bár az átlagnál kicsit jelentősebb és híresebb köszönhetően az agyaghadseregnek és az egyben megmaradt városfalának. "Egy nap alatt kétezer évnyi történelmet nézhetsz meg Xi'anban" - tartja a kínai mondás, aminek köszönhetően egy kicsit nagyobb elvárással indultam neki mint kellett volna. Pár órát a városfal körbejárására szántunk, ami háromszori kínai nagy fal látogatás után kifejezetten unalmas és monoton, a pagodák sem nyűgöznek le már annyira, de Ázsia legnagyobb zenélő szökőkútját azért megérte megnézni egyszer. Állítólag a Las Vegasinál is nagyobb. Az egykori selyemút végét (elejét?) ma egy szobor jelképezi meg persze egy antik piac egy templommal a tetején.
A város legjobb része a kajautca, ami egyértelműen a legjobb ahol valaha jártam, bár hétvégén az elviselhetőnél kétszer nagyobb a tömeg. Több este is kimentünk, de a helyi kaják kis részét sem sikerült végigkóstolni, pedig sosem ettünk kétszer ugyanolyat. Végre találtam vállalható édességet a rózsalekváros rizstükör személyében, ráfüggtünk a sült minikrumplikra, dupla árat fizettünk egy sültbanánért és az egyik árus nem engedett el amíg nem fogadtam el ingyen egy virsli alakú fűszeres tésztát. Kínai barátom bedőlt a leghosszabb sornál árulják a legjobb kaját trükknek, természetesen mindig pont olyan sebességgel szolgálnak ki, hogy megfelelően csalogató legyen a sor mérete. Amikor ő állt sorba 10 percig, akkor egy csávó szolgált ki és 4 szedte a pénzt. Hiába dicsérte agyon a Discovery Channelös csávó a helyet, a kiszolgálás miatt nem érte meg a várakozást. Az egyik helyi nevezetesség a biangbiang tészta, amit az egyik legbonyolultabb kínai karakterrel írnak, de az egész recept benne van.
Xi'an legnagyobb látványossága az agyaghadsereg, ami eléggé megosztja az embereket, sokan csalódnak hogy csak messziről lehet megnézni őket. Lehet hogy a turistahordák elkerülése miatt gondosan hétköznapra időzített látogatásunk is közrejátszott, de szerintem akárhonnan is nézzük, azért a 6000 embernagyságú agyagkatona nem véletlenül lett UNESCO-s látnivaló. Megalomán uralkodókból Kínának is kijutott, az első császár kitalálta hogy ha a halált nem tudja kijátszani, akkor bizony viszi a seregét is és az alvilágot is meghódítja. Először az élő embereket akarta magával temettetni, aztán végül csak meggyőzték hogy jó lesz egy életnagyságú agyaghadsereg is. De attól hogy nem igaziak, még nincs két ugyanolyan arcú vagy testtartású szobor a seregben. Van agyagzenész szekció is, hogy szórakozásból se legyen hiány odaát. A lovak nem jártak ilyen jól, mert bár sok agyagló és agyagszekér is van, valódi lócsontokkal is tele van a hely.
Már 13 éves korában elkezdte építtetni a sírját, ami igazából egy egész földalatti város falakkal, épületekkel. A vagyona nagy részét is vele temették és jópár Indiana Jonesba illő trükköt bevetettek, hogy ne legyen olyan könnyű kifosztani. Ez olyan jól sikerült, hogy a mai napig nem sikerült feltárni. A japánok felajánlották a segítségüket az ásatásban a kincsek harmadáért cserébe, de a kínaiak inkább próbálkoznak tovább egyedül.
Még szerettem volna a közeli szent hegyüket is megmászni, de a rossz időbeosztásnak köszönhetően sajnos erre már nem maradt idő. Ennek nem annyira a kulturális része érdekelt, hanem a kihívás, bár visszaemlékezve hogy a múltkor egy átlagosnál meredekebb lépcsőn majd összefostam magam, lehet nem ez a függőleges változat lenne a leghatékonyabb sokkterápia. Majd legközelebb.
