A Peking környéki látnivalókból már rég kifogytam, ezért kevésbé híres és messzebbi helyekre merészkedünk újabban. Ilyen volt Yesanpo is, ahol ugyan sok érdekes nincs, de már a vonatozás is kalandosra sikeredett. Napi egy vonat indul ugyenis, amire már hetekkel előre elfogynak a jegyek. A száz kilométert 3 óra alatt teszi meg a csodavonat, amivel még mindig gyorsabb mint a busz.
Ezúttal nem én vettem a jegyet, hanem haverom foglalta a neten, amihez természetesen kell az útlevélszámom is és vagy három extra regisztráció. Na itt egy kis hiba csúszott a dologba, ugyanis elírtuk az útlevélszámot, és mivel külföldiként automatánál nem lehet felvenni a jegyet, a tíz perc sorbanállás után a nő egyből kiszúrta hogy nem stimmel egy szám. Hiába nem sok ember szaladgál az én nevemmel és eggyel különböző útlevélszámmal, tudva a foglalási számot, a szabály az szabály, nem adhatja ki a jegyet, menjünk a főnökéhez. 20 perc sorbanállás után a főnökúr is szétteszi a kezét, szabály az szabály, nem stimmel egy számjegy, ő ezt bizony nem adhatja ki, itt nem lesz utazás. 10 perc veszekedés után elértük azt, hogy ha átrohanunk az állomás másik végébe, akkor ott sztornózzák a jegyet és akkor egy másik ablaknál megvehetjük a felszabaduló egyetlen jegyet. Azt nem teljesen értem, hogy ha kiadni nem lehet akkor sztornózni miért. Végül csak negyven perc sorbanállás, 10 perc veszekedés, 4 ablak és már meg is volt a 280 forintos vonatjegy, maradt még vagy 2 percünk a vonat indulásáig. Hát abba a vacsi már nem fért bele, de előrelátóan egy kis Oreót csomagoltam a háromórás útra.
Yesanpoban a szokásos kiépített természeti park fogadott, magas kanyonokkal, libegőkkel, vizesésekkel, semmi különös, de a stresszes vonatút után kikapcsolódásnak pont jó. Aztán jött még egy kör a tónál, mert csak kombinált jegyet akartak adni, mi viszont csak tutajozni akartunk negyedáron. A kamu dumájuk az volt, hogy ma erős a szél, ezért limitálni kellett a látogatószámot. Persze, én meg most érkeztem Kínába és ez volt az első átkúrási próbálkozás. Külön leckében foglalkozik a tankönyvünk a fogyasztóvédelemmel, itt sem szeretik ezt a szót. Olyan 5 perc veszekedés és könyörgés kellett, végül nem akarták tovább feltartani a sort és megkaptuk a külön jegyet. A kínai bambusztutaj elég menő, és a hegyekkel körülvett tó sem utolsó látvány.
