Most valami egészen új veszi kezdetét, indulhat az igazi kaland: egyedül hátizsákkal Dél-Kelet Ázsiában. A turistás részeket innentől hátrahagyom, a civilizáció után Kambodzsa és Vietnám mélyére hatolok.  

Czivával elbúcsúztunk a resortban, ő várt tovább a reptéri tuktukjára én pedig átslattyogtam az új szálláshelyemre. 5 dollár egy éjszakára az egyfős szoba. Na erre kíváncsi voltam. Gondoltam hogy nem egy Hilton lesz, de a kerti zuhanyzón és a pottyantós kerti WC-n kicsit meglepődtem. A szobámból pedig másik két szoba is nyílt. Sebaj, lesznek ennél durvább helyek még az út során. Cserébe viszont olyan szolgáltatást kaptam, ami az előző helyen is jól jött volna. Volt ugyanis szúnyogháló az ágy felett, az a kifeszített baldachinos fajta meg egy csomó füstölő. Az ingyen biciklin pedig volt dinamós lámpa, így egy kicsit kevésbé volt halálfélelmem a kivilágítatlan vaksötét úton tekerni. Bár egy kicsit balra világított, így ha az út szélét látni akartam akkor néha jobbra kellett kapnom a kormányt, aztán balra visszakorrigálni. Magyarul cikkcakkban haladtam, hogy belássam az utat, de épségben sikerült megúszni a belvárosig és vissza. Mikor meg láncot kértem hozzá, közölték hogy itt nem kell, csak támasszam le valahová. Még jó hogy az előző bringákat bőszen lakatoltuk minden megállónál, aztán hazaúton sikerült elhagyni a láncot és elbuktam két dollárt. Ezekszerint a semmiért...

Másnap még megnéztem a kimaradt részeket Angkorban, újra fotóztam pár majmot és végleg szétráztam a seggem, szóval szerintem egy darabig nem ülök biciklire.