Kambodzsa fővárosáról úgy általában nem sokat hallani, az én fejemben is csak két jelző maradt még anno a KK blogról: nagyon él és áthatja a rothadás szaga. Ebből szerencsére csak az első bizonyult igaznak. No attól hogy nem büdös még nem lesz egyből jó hely, nagyon is koszos, rengeteg az utcán élő gyerek és mindennek tetejében még drága is. Hogy ennek ellenére miért van ennyi turista és konkrétan idetelepült fehér ember, arra megintcsak nem tudtam rájönni. Van egy szép királyi palotájuk és a franciáktól kaptak pár szép épületet meg sugárutat, de ez kevés ahhoz hogy összességében szépnek vagy élhetőnek mondjam.

Az ország neve Kambodzsa, de a nép és a nyelv az a khmer. Az egykori nagy birodalmat felváltva rombolták le a thaiok és a vietnámiak, aztán jött a francia gyarmatosítás, pár év függetlenség után pedig a kommunista hatalomnak esett áldozatul pár millió ember, így azt hiszem a khmer nép méltán érdemes a "hányattatott sorsú" jelzőre.

Phnom Penh nagyobb látványosságai közé tartoznak Pol Pot diktatúrájának emlékei. Pol Pot volt az az ultrakommunista diktátor, aki a hetvenes évek végén hatalomra került Kambodzsában és következetesen elkezdte irtani az ország értelmiségét. Az iskolákat bezáratták a "földeken és a gátakon mindent megtanulhatnak az emberek" címszóval. A sokszázezer közvetlenül kivégzett ember mellett többmillióan haltak meg éhinségben és betegségekben, hisz orvosok és kórházak sem maradtak és a népi gyógyítás nem bizonyult olyan hatékonynak. Nehéz eldönteni hogy a megtörtént dolgok a durvábbak, vagy a tény hogy mindez alig több mint harminc éve nyugat orra előtt történt. A diktatúrának végül saját mohósága vetett véget, megpróbáltak ugyanis a szomszédos Vietnámtól katonai erővel területet szerezni. Attól a Vietnámtól, ami korábban az amerikai katonákat is kiverte a területéről. Hát azok nem nézték olyan jó szemmel a baszogatást, egy gyors ellentámadással elintézték a dolgot.

Az egyik megmaradt emlék egy gimnáziumból (hisz az nem kellett) kialakított börtön, ahol maga az épület nem sok értékelhető kiállítási darabot tartalmaz, az itt halálra kínzott emberek történetei viszont egészen megrázóak. Részletesen ki van fejtve hogyan bírták rá az embereket a koholt vádak bevallására és a gyerekeket a saját szüleik meggyilkolására. A több százezer emberből összesen hat került ki innen élve, amiből kettő a mai napig a turistáknak szóló történetmesélésből él. Nekem lehet nem lenne gyomrom visszamenni az egykori börtönömbe dolgozni, de úgy tűnt őket ez nem zavarja.

Ennél csak a város melletti Gyilkos mező volt durvább élmény, ahol a konkrét tömegmészárlásokat végezték. A tömegsírokból kiemelt koponyák és csontok egy központi mauzoleumban vannak kiállítva, de a legtöbb a mai napig a földben hever. Vannak női és gyerektömegsírok, de a legdurvább hogy a sírok között elég sok helyen lehet látni "kérjük ne lépj a földből kiálló emberi csontokra" táblát. Mármint nem a tábla a durva, hanem hogy gyakorlatilag emberi csontok között sétálnak a turisták. Nem vagyok benne biztos hogy méltó emléket sikerült állítani a lemészárolt khmereknek, de hogy megrázót az biztos.