Biztos a filmek (A part, Börtönpalota) és a klippek (Groovjet) miatt, de Bangkoktól kifejezetten sokat vártam. Nem egy modern nagyvárosra számítottam, tudtam hogy lepukkant, szemetes, büdös, szmogos, de ennek ellenére mindenhol egy feelgood, pörgős, élettel teli városként van bemutatva ahol mindenki tuktukkal közlekedik fillérekért és piacon vásárol. Nem jött be. Lehet 10-20 éve még ilyen volt, de most másról sem szól az egész, mint a turistákról és a rájuk épülő lehúzásokról.

A tuktukosok pofátlanul drágán hajlandóak dolgozni, vagy gyakorlatilag ingyen, de minden sarkon megáll, hogy nézzünk szét a boltban, akik ezért jattolnak neki. Ezt előre tudva próbáltunk alkudozni, de végül csak a pofátlanul olcsó megállós verziónál kötöttünk ki. Ez is egy vicces élmény, először egy utazási irodában próbáltak háromszoros áron eladni nekünk egy transzfert, de miután mondtuk hogy tudjuk mennyibe kerül máshol gyorsan kidobtak minket. Ekkor nyavajgott a kocsis, hogy ha nem veszünk semmit, nem kap százalékot, ezért elvisz egy szabóhoz is. Ott az indiai formák már egyből az anyagot választtatták volna velünk, hiába kértük hogy mutassanak már valami mintadarabot, hogy tudjuk mit is vennénk. Végül 4 perc után dobtak ki minket, a tuktukos stopperelte, mert itt az idő után kapja a lóvét :) Végül az uticélunkhoz nem jutottunk el, tehát mint közlekedési eszköz kudarcot vallott, de legalább jól szórakoztunk a lehúzási próbálkozásokon. Másnap egy turistamentes övezetből akartunk hazajutni és az iskolás gyerekekre váró tuktukoknál alkudoztunk, de 150 bahtnál lejjebb nem jutottunk. Végül leintettünk egy taxist, aki 50ért hazavitt. Nem értem miért nem éri meg nekik normális áron dolgozni, nem hiszem hogy a helyi iskolás gyerekek jobban jattolnak...

A városban az orosz és kínai középosztály helyett egy másik turistafaj képviselteti magát: a nagyon lepukkant hippi hátizsákos. Tele van velük az egész, csak tudnám miért ennyire népszerű közöttük. Valószínűleg az olcsó elefántos gatyáért jönnek, mivel a sör drága, a belépők drágák, és egyébként sem hiszem hogy a királyi palotáért rajonganának.

Olcsó szex itt nem annyira dívik, az új thai rezsim nagyon ügyel az emberek erkölcsére. Ez nem jelenti azt hogy nincs, csak itt nem nyomják mindenki arcába. A taxisofőrök csak félve súgják a fülünkbe hogy "lady boomboom" meg "pingpong show" és mutatják a képes árlistát. Azért nem lettem depressziós hogy az utcán senki nem fogta meg a seggem.

Annyi életvitelszerűen az utcán élő embert még nem láttam mint itt. És itt nem a magyar értelemben vett hajléktalanokat akartam polkorrekten megnevezni, ezek nem koldulnak és kannásbort isznak, hanem tényleg itt élnek. Közepesen szituált emberek nappal árulják az útszéli standjukon a csecsebecséket, másoltcédéket, elefántosgatyákat, este tízkor meg kinyitják a napágyat, belövik a ventillátort és a tévét és mehet a szunya. Hogy áramot honnan szereznek azt nem teljesen értem. A legtöbbnek még a robogója is ott figyel a napágy mellett, a szegényebbek meg sunyin az utca túloldaláról nézik a tévében a gagyi hongkongi kungfufilmeket és a kínai szappanoperákat vagy épp egymás hátán gyalogolnak (aka. thai masszázs).

Vannak azért szép dolgok a városban, a királyi palota például gyönyörű, kár hogy mozdulni se lehet az emberektől. A párizsi Notre Dame ehhez képest embermentes övezet. És még hosszú gyatyát is bérelni kellett, mert természetesen ezen az éghajlaton (télen 35, nyáron 45 fok) is erkölcstelen a rövid. Jártunk még pár templomban, betévedtünk egy vidámparkba és kipróbáltuk az olyan helyi kajákat, aminek a turisták a közelébe se mennek. Rajtunk felbuzdulva két holland srác is csatlakozott, a konyhás csaj meg lefotózott minket, gondolom nem sűrűn ül négy fehérember a műanyag hokedliken.

Nem vagyok nagy múzeumrajongó, de utolsó nap a reptérre menet még útba akartam ejteni a kortárs művészeti múzeumot. A taxisnak persze fingja nem volt hogy miről beszélek, miután elindította a taxiórát vagy két percet tökölt a telefonjával, de nem lett meg. Jó, majd navigálom én, tekintve hogy nyílegyenesen kell menni. Erre 20-szal döcögött végig, nehogy elvétse a lehajtót. Nagy nehezen meglett, aztán a pénztáros csaj flegmán közölte, hogy 20 perc múlva zárnak. Na szuper, adjad akkor gyorsan a jegyet. Erre teljes árút akar rámsózni, mikor mondom hogy diák vagyok. Mutatom is a kínai diákigazolványomat, de nem elég neki, csak 26 év alatt jó a diák és személyit kér. Nem mentem át a teszten, de úgy felkúrt hogy hiába van diákom az utolsó 20 percért képes lenne teljes árat elkérni, hogy otthagytam a francba. Ezzel az utolsó élménnyel sem kedveltette meg jobban magát a város, de azért nem könyveltem el esélytelennek, talán egyszer még visszatérek.