Mendegél a mandarin

Egy év a világ körül

A maláj ikrek

2015. január 27. 04:46 - dddoni

Aki azt hiszi Pekingtől egy köpésre vannak a dél-kelet ázsiai nyaralóhelyek, az nagyon téved. 7 óra volt a repülőút Kuala Lumpurig, ami pont egy órával rövidebb, mint amennyit Berlinből Pekingig repültem. Hogy mégis harmadába kerül a repjegy az a szemfülességemnek és a maláj-indonéz fapados csodának, az AirAsia-nak köszönhető. Akármilyen szopás volt a pekingi reptéren, azt sokkal inkább a kínai paranoiának és túlbiztosításnak tulajdonítom, mint az AirAsia hibájának. És hiába fapados, ezen a távon már rendes kétfolyosós nagy gép közlekedik. Épp csak lehetetlen időpontban indul és kaját nem adnak.

Mivel Czivával csak estére beszéltük meg a találkozót Phuket szigetére, direkt úgy vettem a csatlakozó repjegyet hogy legyen időm kiugrani Kuala Lumpurban is szétnézni. A tabletem elhalálozását még nem hevertem ki reggelre, de azért egy kicsit feldobott hogy végre újra nyugati civilizációban találtam magam. Vízum és anális motozás nélkül továbbengedtek a határon egy gyors biometrikus azonosítás után. Ingyenes és működő wifi fogadott a reptéren és minden bolt ajtaján ott virított a MasterCard és Visa logó. Ezek azok a vívmányok amik jelentősége csak akkor értékelődik fel, ha nélküle kell élni egy darabig.

Aki Malajziára úgy gondol mint egy elmaradott fejlődő ország, annak ideje újraértékelni a dolgokat. A gyorsnaszádot ugyanis nem csak az ázsiai kistigrisek hagyták le mérföldekkel, de már Malajzia is megelőzte Magyarországot az egy főre jutó GDP adatok szerint. Ezt tükrözi is a főváros fejlettsége, ugyanis ami hiányzott Shanghaiból azt megtaláltam ebben a trópusi országban. Gyakorlatilag mindenhol business casualben nyomuló emberek sürögnek belépőkártyával a nyakukban, mindenki angolul beszél és rengeteg a fehér ember. Nem a turisták, hanem az ott dolgozó és élők jelentős része fehér. Első látásra viccesnek tűnnek az öltönyös kosztümös emberek között elvegyülő helyi hidzsábos nők, akiknek valahogy sikerült úgy összeegyeztetni a muszlim vallást az irodai munkavégzéssel, hogy a kendő az maradjon. Malajzia ugyanis egy muszlim ország, a helyi viselet is ehhez igazodik.

cimg3998.JPG

Malajzia az utóbbi időkben főleg a remek légitársaságaival került a hírekbe, de azért van egy nevezetessége, amit mindenki ismer: a Petronas ikertornyok. Tudjátok, ezen mászott végig Cathrine Zeta-Jones a brilliáns csapdában. Sok lista szerint a világ legmagasabb épületei voltak, sőt a mai napig a legmagasabb ikertornyok, bár itt azért erős trükközés megy a hatalmas antennákkal, mert a legfelső szint sokkal lentebb van mint a shanghai-i sörnyitóban. Ezen kívül sokat én sem tudtam a városról, hát szereztem egy ingyenes térképet, bebuszoztam a központba és aztán felültem a második vezető nélküli magasmetróra. Azért nem az elsőre mert a bal oldali közlekedés miatt először rossz megállóba mentem. A terv az volt, hogy a Petronas tornyoktól visszagyalogolok az óvárosig, ott teszek pár kört és felpattanok egy reptéri buszra. Minderre összesen négy órám volt, ez sajnos kevés idő ahhoz hogy a toronyba is felnézzek, de már első látásra bejött annyira a város, hogy biztos legyek benne jövök még erre utam során. Párszor eltévedtem, mert valahogy az ingyenes térképemen lévő utcák csak nyomokban hasonlítottak a valóságra.

Ennek a városnak van egy feelingje, amit elég nehéz körülírni. Talán egy francia riviérára költözött Canary Warf, ahol főleg muszlimok és indiak élnek. Mindenfelé irodaházak, készek és épülők egyaránt, az aljukban pedig indiai műanyagszékes kifőzdék kínálják fillérekért a kajákat. Rengeteg nyugati pub és étterem is van, de azért a kiskosztömös fehér picsák is inkább hokedlin ülve cuppogtatják be a currys csirkecombot egy palatető alatt. Valami nagyon megfogott ebben a helyben, annak ellenére hogy főleg muszlimok és indiaiak lakják, akik pont nem a két kedvenc népcsoportom.

A város építészetében keveredik az indiai, a muszlim és a modern felhőkarcolók, a lakóövezetben meg pálmafás bungalókat képzeljetek hozzá. Bár csak kis részét volt időm bejárni a városnak, nem tűnnek nagynak a távolságok. A pekingi és shanghai méretek után kifejezetten kicsinek hatott az egész. Gyors vizitre beugrottam a nemzeti mecsetbe, a régi pályaudvarra és kívülről megnéztem a nemzeti múzeumot is. Utóbbi előtt értetlenül álltam, Szíjjártó háza egy hónap alatt nagyobbat nő mint ez az egész épület. Bár biztos érdekes kiállítást lehet berendezni egy családi házban is, de azért egy nemzeti múzeumnak valahogy nagyobbat képzelnék el.

A maláj nyelvről sok helyen olvastam, hogy a világ legegyszerűbb nyelvei közé tartozik és gyakorlatilag egy végletekig leegyszerűsített természetes nyelv ami a szigetvilág sokféle népének kommunikációját hivatott megkönnyíteni. Pont mint a mandarin a kínaiaknál, bár ott az egyszerűsítés mintha nem sikerült volna olyan jól. És bár a mandarin a világ legtöbbek által beszélt nyelve, a malájnak sem kell szégyenkeznie a maga 250 millió beszélőjével. A maláj az ázsiában ritkaszámba menő latin betűs írást használja aminek eredménye sok nagyon mókás fonetikus felirat, ami alatt angolul is ott virít a fordítás, pedig mindenki kitalálja hogy a "teksi" vagy a "bas stesen" mit jelenthet.

Összefoglalva nagyon bejött ez a pár óra Kuala Lumpurban, és bár előtte is terveztem egy néhány hetes körutat ide, most megbizonyosodtam róla hogy jó ötlet volt. Egyedül a pénztárcámat féltem kicsit, fejlett országban ugyanis nem fogom fillérekből megúszni a dolgot.

Aztán a reptéren a pekingi állapotok ellenkezőjét tapasztaltam. Biztonsági ellenőrzésnél a kutya hozzám nem szólt, még az övemet se kellett levennem. Senki le nem csippantotta a jegyem vonalkódját, sőt még véletlenül a kapun túlra is belógtam. Hülyén volt kialakítva a jegycsekkoló pult és mikor a nő kérte a jegyemet mondtam hogy pár perc, még átpakolok a táskámban pár dolgot. Erre leültem egy padra, ahol csak a leellenőrzött emberek tartózkodhattak, ez persze csak később derült ki, nem visított senki. Itt nem szaroznak a kézipoggyász méregetésével, vagy számolgatásával, végül én se pakoltam újra egybe és két táskám volt. És mégis nyereséges a társaság, bár azért remélem a terroristák kiszűrésére van pár általam észre nem vett módszerük.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mendegelamandarin.blog.hu/api/trackback/id/tr187101393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása