Pár hétre eltűntem, de ne örüljetek, jönnek még sztorik. Csak hát vége lett az első félévnek és belevetettem magam az utazásba. A kínai internetet inkább nem minősíteném sokadjára is, szerintem mindent elárul, hogy még az International Business Conference Hotelban sem volt. Igazából már azon is meglepődtem hogy fogadhattak külföldi vendégeket. Most már ugyan van internetem, hisz egy rövid maláj kitérővel Thaiföldön vagyok, de akad jobb dolgom is a blogolásnál. Na de kezdjük onnan ahol abbahagytam és lassan jönnek majd az elmúlt 3 hét eseményei.

Karácsony utáni hétfő reggel szállt le Zoli gépe Pekingben. A gond csak az volt, hogy nekem akkor reggelre beraktak egy vizsgát annak ellenére, hogy az egyik csaj direkt megkérte a tanárt, hogy hétfőre ne rakjanak vizsgát, mert hosszú hétvégére elutazna a családjával találkozni. Nekem pont kapóra jött, így nem is pattogtam hogy nekem se lenne jó a hétfő. A drága repjegyet megvette aztán jött a vizsgabeosztás hétfő reggel nyolcas magnó vizsgával. Hiába reklamáltunk, a tanárok széttették a kezüket és a kínai bürokrácia erősebbnek bizonyult, mert itt nem elég hogy mind a 10 vizsgázó beleegyezik, hogy máskor legyen. Vizsga után rohantam a reptérre, és hála a bécsi hóviharnak, csak 45 percet kellett rám várnia. Belegondolva három hónapja először beszéltem élőben magyarral, ez egy kicsit fura is volt. 

Aztán kedd reggel még volt egy másik vizsgám, szerda reggel pedig a bizonyítványosztó ünnepségre cipeltem magammal Zolit, ahol lelkesen fotózta ahogy átveszem a "Most Improved" emléklapomat. Mielőtt elájulnátok a szuper teljesítményemtől, tegyük hozzá hogy ez nem a legjobb diákoknak járó kitűntetés, hanem a legmélyebbről indulóké. A legjobbak "Most Skilled" vagy "Best Student" lapot kaptak.

4 napot hagytunk Pekingi városnézésre, ami egy jó lehetőség volt nekem is jobban felfedezni a várost, hisz volt még jópár hely ahová nem jutottam el. Nyári palota eddig teljesen kimaradt, az olimpiai parkban, Wangfujingben és a Tiltott városban is volt még mit néznem, hisz a sulis látogatás nem sikerült túl tartalmasra. A nagy falnak pedig egy teljesen másik részéhez mentünk, hátha látok valami újat. A fal végülis itt is ugyanolyan, csak a rengeteg kínai helyett itt elvétve akadt turista, és azok is fehérek voltak. Gondolom a tömegközlekedés hiánya miatt ide csak szervezett utakkal jutnak ki az emberek. Hát mi belevágtunk tömegközlekedéssel, aminek az lett a vége, hogy a busz kalauza a saját kocsijával vitt minket fel a hegyre a legközelebbi városból. Jó pénzért természetesen. Hogy a 20 km-es taxizásért kicsit vagy nagyon lettünk lehúzva azt nem tudom, de tény hogy kényelmesebb volt így, mint minibuszos transzfereket hajkurászni. Az idő is nekünk kedvezett, fagyoskodás helyett verőfényes napsütés volt, így a libegőt is megspóroltuk és bevállaltuk a 20 perc lépcsőzést. Képek a galériában.

Zoli persze nem csak Peking miatt jött Kínába, egy kisebb körutat szerveztem magunknak. A vonatjegyeket már jó előre megvettem, de így is háromszor kellett átszervezni, hogy mindenhová legyen jegy. A kínai újév miatti utazási láz idei újdonsága, hogy már 60 nappal előre meg lehet venni a vonatjegyeket, és ennyivel előre azért nem kalkuláltam. Nem úgy az élelmes kínaiak, akik a tanév végével ugyancsak utazgatnak. Végül a Peking-Nanjing-Shanghai-Suzhou-Kaifeng-Peking útvonal lett a nyerő, ami három éjszakai vonatozást tartalmaz, így pont ennyi nap hotelt spóroltunk meg. Nanjing, Shanghai és Suzhou pedig elég közel van egymáshoz, ott a hegyesorrú gyorsvonatok gazdagodtak két fehér utassal. Városonkénti beszámolók hamarosan.