Na jó, a cím dupla ferdítés, mert nem magyar, hanem osztrák-magyar, mivel a monarchia idejéről beszélünk, továbbá nem is igazi gyarmat, csak koncessziós terület. Az elképesztően nevetségesen műveltek már ennyiből kitalálhatták, hogy a hétvégén Tianjinben jártam, a többieknek meg most írtam le. 

A történelmi részét jól összefoglalta a Falanszter blog, nem tervezem újra leírni, kattintani mindenki tud. Sokkal inkább a benyomásaimat, ugyanis Tianjin az eddigi legélhetőbb kínai nagyváros amiben jártam, nem mellesleg a kínai IT központja is. 

Ezúttal nem egyedül, hanem az angolul nem tudó kínai haverommal mentem. Kicsit féltem hogy nem sikerült vele rendesen megértetni hogy mikorra is foglalja a vonatjegyet, de végülis ezzel nem volt gond. Ugyan a késésem miatt elvesztettük a foglalást, de a 10 perccel későbbi vonatra még bőven volt hely. Mert Peking és a 120 kilométerre fekvő Tianjin között óránként elég sok vonat indul, ráadásul a legtöbbnek fél óra a menetideje. A jó fejszámolók már ki is számolták hogy itt nem a MÁV üzemeltet, ezek bizony a német technológiával készült hipergyors vonatok. És meglepő módon nem kínaiakra szabták, a TGV-vel ellentétben ezen még a lábam is elfért. 

Első nap meglátogattuk az olasz negyedet, ami a nevével ellentétben engem inkább franciára vagy angolra emlékeztetett, a minden kínai városban megtalálható csillivilli turistapiacot és dobtornyot (ezt hogy hívják magyarul?), aztán még a Tianjin Eye-ra is maradt idő. A szmog, a sor és a tériszonyom miatt persze eszünkben sem volt felülni, de tetszett a különleges építészeti megoldás, hogy a folyó két oldalán vannak a pillérei, így egyben egy kétszintes hídként is funkcionál. 

A délutáni program volt még a kínai ház, ami teljes egészében kínai porcelánnal van burkolva, a kerítés pedig egy az egyben vázákból készült. Elég ízléstelenre sikeredett szegény, de az biztos hogy nem mindennapi látnivaló. 

Vacsorához egy lepukkant étteremet választottunk, mert ugyan megtaláltuk a kajautcát, de nem mertem bevállalni a pálcikára tűzött kirántott facehuggert, amit egyébként minden kínai előszeretettel eszegetett. Valami furán szétvagdosott tintahal egyébként.

Vacsi után még egy kis kínai lámpáseregetés is belefért. Ez az amiről az ezer lámpás éjszakája szólna nálunk, csak mivel nálunk be van tiltva maradt a ledes héliumos lufi. A semminél jobb.

Este az egész város leddel van kivilágítva és itt jön csak ki igazán hogy vannak egész jó modern épületeik. Meg Pekinggel ellentétben folyója és értékelhető skyline-ja (erre van magyar szó?). És hogy eloszlassam az élhetetlen szegény város sztereotípiákat Kínával kapcsolatban, Tianjinnek olyanja van amiről Budapest még sokáig csak álmodozhat: a folyó mindkét oldalán gyalogos sétány fákkal, gyalogos hidak, föld alá süllyesztett autóutak, modern pályaudvar és mint minden kínai város, itt is enni lehetne az utakról, olyan tiszták. Ilyenkor gondolkozok el, hogy Magyarországon mi a szart csinál az a rengeteg közmunkás, hogy még mindig olyan szutykos minden?

A hotelkeresés egy kicsit trükkös volt, ugyanis eddigi tapasztalataim miatt nem foglaltam, a helyszínen mindig van egy csomó ráadásul ott alkudni is lehet. Na hát nem Tianjinben, mert az elsőből kapásból elhajtottak, hogy itt bizony nem látják szívesen a külföldieket. Azt tudom hogy nem minden hotel fogadhat külföldi turistákat (országimázs mindenek felett), de egyrészt eddig ezt leszarták, másrészt utánanéztem és tartózkodási engedéllyel elvileg bármelyikbe mehetek. Na most ezt kínaiul még a haveromnak se sikerült elmagyaráznom, nemhogy a balfasz pultos csajnak. Kerestünk inkább másikat és a második hotel már nem kukacoskodott. Viszont a kultúrsokkomon nem segítenek ezek az agyonszabályozott hülyeségek. 

Másnap egy hagyományos tianjini reggelivel indítottunk, az egyébként Pekingben is minden utcasarkon kapható baozi-vel. Itt sem nyűgözött le, vannak sokkal jobb kajáik. Aztán irány a koncessziós területek, ahol tipikus XIX. századi európai épületek voltak, sőt még néhány bauhaus remekmű is előbukkant. A magyar tiszti kaszinó sajna kimaradt, azt csak utána olvastam hogy hol kellett volna keresni. Állítólag már magyar huszárlovasszobor is van előtte. Európaiként nekem ezek nem olyan nagy számok, de Kínában elég különlegesnek számít, más városokban nincsenek ilyenek. És pont ezektől volt London hangulata a városnak. Gyönyörű régi épületek, folyó, gyalogoshidak és mellettük hatalmas felhőkarcolók. Csak Londonnal ellentétben itt nem volt tömeg és kosz. Volt helyette szmog, bár vasárnapra már elviselhető lett a helyzet. Ja és még a metróval vannak kicsit lemaradva, több helyen olvastam hogy 2010-re 7 vonalat akarnak nyitni. Valami porszem kerülhetett az ötéves terv végrehajtásába, mert ebből 2014-ben csak 4 van meg. Csak el ne olvassák ezt a tényfeltáró posztot, mert két hónapig nem lesz netem. 

Na és akkor jöjjenek a képek: