Reggel hétkor szálltam le a vonatról és egyből próbáltam megkeresni a helyi utazási irodát, ami információim szerint az állomás csak jeggyel használható részében leledzik. Nem lett meg, viszont szembesültem azzal hogy itt nem nagyon lehet csak úgy bóklászni, még a kiengedés is csak vonatérkezés után van, utána lelakatolják a kapukat. Még pont elkaptam a kapuzáró bácsit, de azért húzta a száját.

Kilépve szerencsére egyből leszólított egy utazási irodás csávó, de korán volt még, ezért csak az irodájuk hollétét érdeklődtem meg. Az irodára azért volt szükség, mert az egyik látnivaló 75 km-re van a várostól és a 3 átszállásos tömegközlekedésnél egyszerűbb megoldást kerestem. Aztán pár lépéssel később egy taxisofőr kapott el, hogy kivinne a helyre 1500 Ft-ért. Tetszett az ajánlat, viszont előbb reggelizni akartam. Nembaj, megvár. Közben járt az agyam, hogy a 75 km 1500 Ft-ért még az itteni árak mellett is nagyon olcsó, valszeg a benzinár se jön ki belőle. Aztán mikor a városi gettóba hajtott velem már gyanús volt hogy 1500 Ft + a fél vesém lesz az ár. De csak tankolni mentünk, amihez kiszállított a kocsiból. Ennek okára azóta se jöttem rá. Mi a fa*ér? Robban? Aztán vissza a kiindulási pontra és ott felvettünk még két embert. Ja aha, hogy azért ilyen olcsó, mert addig várunk amíg meg nem telik a taxi. Így már okés. Azt viszont továbbra se értem hogy miért kellett engem kiutaztatni a benzinkúthoz meg vissza. Félt hogy felszívódok? A söfőr nem volt valami bizalomgerjesztő csávó, volt például egy szokása, hogy fél percenként dudált. Minden kereszteződésnél, sávváltáskor és ha egy kocsi 20 méternél közelebb került hozzánk.

Még egy ilyen világ végén túli tartomány másodlagos utai is úgy néznek ki, mintha tegnap építették volna őket. Mondjuk valszeg nem is több évesek. Az út mellett városon kívül is lámpák, virágágyások és takarító emberkék vannak. Viszont többször is le kellett hajtani róla, mert le volt zárva. Ezt annyira nem értettem, talán valami útdíjat kerültünk ki. Másfél óra múlva érkeztünk meg a függő templomhoz, ott még alkudoztam egy kicsit az utastársaim segítségével, hogy várjon meg és vigyen el a még 50 km-re lévő fapagodához, de nem sikerült megegyezni. A többieket meg nem érdekelte, így nem sikerült a költségeket csökkenteni.

A függőtemplom messziről határozottan jól néz ki, egy teljesen függőleges sziklafalra épült szerkezetről van szó. Közelről semmi extra, felmászva rá pedig csak az idegeimet készítette ki. Jól látszott ugyanis, hogy milyen vékony kis gerendák tartják az egészet és az 50 centi széles kis járdákon a korlát kb a térdemig ért. Az én tériszonyommal ez nem vicces párosítás. Ha épp nem látott senki, akkor a fal mellett oldalazva haladtam. Ha meg jött valaki, akkor gyorsan úgy tettem mintha nagyon gyönyörködnék a kilátásban.

Mivel a fapagoda kimaradt, a függőtemplom után a 2 km-re lévő hegy megmászása mellett döntöttem. A természetvédelmi terület bejárata tényleg 2 km-re volt, viszont onnan még 5 kilométer lett volna az érdekes hegymászós részig. Libegő elvileg volt, gyakorlatilag viszont nem működött, így kénytelen voltam gyalog elindulni. Útközben leszólított egy 30as pár, akik ugyan angolul nem igazán tudtak, de annyit sikerült kommunikálni, hogy fogjunk közösen egy taxit. Jött is egy, a csaj meg jól lealkudta. Közben megbeszéltük hogy visszafelé is menjünk együtt, úgy olcsóbb. Jól hangzik.

Hegymászás közben leszólított egy kis egyetemista társaság, hogy már a függőtemplomban is láttak, és milyen szimpi vagyok, hadd csináljanak már fotót velem. Na legyen. Aztán ezen felbátorodtak, már együtt is akartak túrázni. Hát jó. Kis lelkesek voltak, az egyik srácnak be nem állt a szája chinglishül. Túra közben is kellett sok közös fotót csinálni és még a kínaiul pózolásra is rávettek. Nagy nehezen eljutottunk a 2016 méter magas hegy tetejéig, ahonnan végre normális kilátás volt, a szmog csak nyomokban volt felfedezhető.

Ez a hegy is tele volt kis templomokkal, kegyehelyekkel és itt másztam életem legfélelmetesebb lépcsőjét. Nem gondoltam hogy egy lépcső tud ilyen meredek és magas lenni. Felfele még okés volt, de lefelé látszott az alja, ráadásul olyan keskeny fokok voltak, hogy a lábfejem csak oldalazva fért el. Nem vicces. Ehhez minimum biztosítókötél kéne. Plusz végig az Ace Ventúra 2 egyik jelenete lebegett a szemem előtt, amikor a pap kétszer is legurult egy ilyenen.

Kb négyre értem vissza a parkolóba és egy fél órát vártam míg a teletaxis pajtásaim megjöttek, de addig pont lealkudtam a taxit amivel idefele is jöttem. Mikor megjött a párocska akkor kiderült, hogy ők valójában csak a hegy lábáig akarnak visszataxizni, onnan máshogy mennek Datongba. Király, így várhatok még 3 embert mire elindult a csotrogány. Végül 20 perc múlva pont azok az emberek jöttek, akikkel idefele is jöttem.

Datongban gyors hotelkeresés után még egy vacsora fért bele a napba. Mikor kihozták a Gongbao csirkémet kicsit megijedtem, mert alig látszott a hús a sok uborkától és répától, ami az eddigiekben egyáltalán nem is volt. Az előítélet ellenére ez volt az eddigi legjobb Gongbao, ilyet kell találnom Pekingben is. Folyt. köv.