A vonatjegy vásárlásom kálváriájának egyszercsak végeszakadt, sikerült végre megvennem a jegyemet Datongba. Pekingtől 350 km-re nyugatra fekszik, ezt a vonat röpke 6 óra alatt teszi meg. Sajnos erre még nem jár a szupergyors vonat, de cserébe van hálókocsi. A fapados (hard sleeper) kocsiba vettem jegyet, ez annyiban különbözik az európai couchette-ektől, hogy nem zárható fülkék vannak, hanem egy légterű az egész.

Éjfél után indult a vonatom, de mivel a pekingi tömegközlekedés fél 12 körül leáll időben ki akartam menni. Szokásomhoz híven nem sikerült időben elindulni, de még épp volt metró a megfelelő irányba. Csakhogy ez már nem ment végig, hanem 3 megállóval a célom előtt le akart rakni. Maradt a taxi, amit ilyenkor nem olyan könnyű fogni, hisz tömegközlekedés híján mindenki azzal jár. A magántaxisok persze megálltak nekem, de ezek kb négyszeres áron dolgoznak, így rendre elhajtottam őket. 10 perc várakozás után odajött hozzám egy anya-lánya páros, hogy ők is taxira várnak, de ilyenkor valszeg nem lesz, de dobjuk össze egy magántaxira és akkor 1500 Ft-ból kijön fejenként. Félve a lehúzástól meg a veserablástól nem igazán akartam belemenni, de végül megigérték hogy engem raknak ki legelőször. Nem is volt semmi gond, elbeszélgettünk chinglishül és csak egy kicsit éreztem magam lehúzva. Hazafelé úton kiderült, hogy egy rendes taxi kb 1200-ba került volna, tehát azért annyira nem vészes a különbség.

A vasútállomásra érvényes jegy és személyazonosító dokumentum nélkül be se lehet menni. A jegyemet egyébként összesen négyszer ellenőrizték felszállás előtt, ezt azért erős túlzásnak érzem. Az összes állomás reptérre emlékeztet, a vágányokhoz külön váró van, mindegyikhez külön beléptetőrendszer és még a cuccaimat is átvilágítják. A vonatok már 20 perccel indulás előtt bent állnak, hiába nem ez a kiinduló állomás. A hálókocsi teljesen rendben volt, odaúton középső szinten aludtam, visszaúton lent. Tiszta ágynemű volt, érkezés előtt fél órával pedig felkeltettek. A cuccaim ellopásától annyira nem féltem, hisz nem nagy értékkel utazok. Egyedül a cipőmet rejtettem el, anélkül neccesen lennék meg. A kínaiak viszont szeretnek akkora csomagokkal utazni a metrón és a vonaton, amiben a fél lakásom beleférne. A metrón és az állomáson folyton kerülgetni kell őket, de a vonaton felszállás után teljesen eltűnnek, fogalmam sincs hova rejthetik őket.