Azt gondoltam hogy egy kicsit ki fogok lógni a kínai tömegből a külsőmmel, de azt nem hogy ez nekik még mindig ennyire furcsának számít. És nem csak a gyerekek körében. Ugyanis ha kimozdulok Pekingből akkor a helyiek rendszeresen integetnek az utcán és leszólítanak. Először azt hittem mindenkivel ilyen közvetlenek, de rá kellett jönnöm, hogy nem.

Az iskolai kiránduláson például amíg a csoport lemaradozó végére vártunk négy vadidegen jött oda hozzám, hogy hadd fotózkodjanak már velem. Először két srác. A második már azt is meg merte kérdezni, hogy a vállamra teheti-e a kezét. Aztán rajtuk felbuzdulva jött még két csaj, szabályosan sor alakult ki mellettünk. Közben a csoporttársak azzal szivattak, hogy kérjek pénzt érte meg adjak már autogramot és eladják jópénzért a kínaiaknak. Azt egyébként nem értem hogy miért pont engem szúrtak ki, hisz volt a csoportban vöröshajú kétméteres ír, meg szőke kazah is.

Nem valami falusi turistákra kell egyébként gondolni, akik még véletlenül se láttak fehér embert korábban. Jólszituált, velem egykorú kínaiak voltak. Hegymászás közben az egyik pihenőnél egy egész család jött fotózkodni. Ezek legalább az egyenes fajta, vannak azok akik csak pont úgy pózolnak, hogy véletlenül én is a képben legyek. "Gyorsan kattintsd már, még elmegy"

Datongban kétszer is öreg bácsik integettek, hogy üljek melléjük a buszon. Sajnos pont nem akartam leülni, mert a megállós táblát kellett figyelnem, nehogy benézzem az átszállást. Ugyancsak Datongban egy harmincas pár és egy egész egyetemista baráti társaság ragadt rám, de erről majd a következő posztban. Ha két lány jön szembe velem az utcán, az általában így szokott kinézni: az egyik észrevesz, elkezdi böködni a másikat, aztán összevesznek hogy ki szólítson meg és elkezdik ütögetni egymást. Mire befejezik már rég elhagytam őket. 

És hogy mennyire szeretnek fotózkodni az ázsiaiak? Hát szerintem ez a kép mindent elmond. Igen, ez egy hivatalos selfie-bot. Minden második ázsiai táskájában ott lapul.