A második iskolai kirándulás az Illatos hegyre vezetett. Ez már egy egésznapos kirándulás volt, el is maradtak aznap az órák. Tömegközlekedés helyett ezúttal bérelt busszal mentünk, amire a tanár le is gombolt rólam 4000 Ft-nyi pénzt. Aztán a kirándulás végén visszaadta. Ezt azóta se értem, de inkább nem kérdezek rá, mert még rájön hogy valami félreértés volt. A csoporttársak is legomboltak rólam ugyanennyit, olyan címszóval hogy vásároljunk közösen piát meg kaját. Kicsit elhamarkodott volt ebbe beszállni, azért ennyi pénzből annyi piát és kaját lehet venni, ami pár napra elég lenne. Plusz reggel a tanárok is mindenkinek a kezébe nyomtak fél kiló szeletelt kenyeret, felvágottat meg egy fóliázott barna tojást.

Az Illatos hegy Peking külvárosában lévő legnagyobb park. Számítottam volna valami illatos növényfajtára amiről a nevét kapta, de utánaolvasva csak a templomokhoz kötelező füstölőkről kapta a nevét. A park maga nagyon hasonlít a Piton hegyre, talán kicsit nagyobb, jobban kiépített és százszor annyi látogató van. A hegy lábánál volt még néhány rom, egy pagoda meg egy külön belépős templom is, amik hozták a szokásos színvonalat. Mint minden magára valamit is adó turistahelyen, itt is van libegő. Viszont a sorból ítélve a túrázás volt a gyorsabb megoldás, mi is ezt választottuk. A túrázás alatt Kínában nem azt kell érteni mint nálunk, itt gyakorlatilag mindig kiépített lépcső vezet fel a hegy tetejére.

Itt már volt akkora tömeg, hogy a rájuk épülő árusok is megjelenjenek és a szokásos áruk mellett a kínaiak kedvenc frissítőjét, az egész kígyóuborkát árulták. 80 Ft-ért még meg is hámozzák. Kicsit furcsa látni a komoly tanáraimat, ahogy az egész uborka szopogatása közben a száluk szélét nyalogatják. A másik érdekes szokásuk, hogy kiterítik a piknikpokrócaikat és bedobják a közösbe a majdnem házi készítésű finomságaikat majdnem természetazonos csomagolásba csomagolva, mindezzel majdnem 0 ökológiai lábnyomot hagyva maguk után. Konkrétan úgy néz ki mintha egy szemetest borítottak volna a pokrócra.

A csúcsról megint nem lehetett látni semmit a szmogtól, de ezt és a többiekre való várakozást leszámítva jó ki nap volt ez.