Na azért nem olyan szörnyű a helyzet mint amilyennek az elején tűnt, akad itt azért party is. Ráadásul ennél furább partyba már nem hiszem hogy valaha is eljutnék, sikerült kifognom Peking krémjét.

Az egyik kis kínai elhívott partyzni, meg is beszéltük a talit este 10re az északi kapunál. Csak alig 5 percet kések, de ő még nincs sehol. Várok egy kicsit, egyszer csak kiordibál egy nagy fehér Daihatsu terepjáróból, hogy üljek már be, mire várok. Wtf. Látszott rajta hogy nem szegény, de azért erre nem számítottam. Na irány a party negyed. Háromnegyed óra autózás és dugóban állás után meg is érkezünk. Még körbekocsikázunk egy kicsit hogy megmutogassa az egész party utcát és a luxus boltokat. 

• És szoktál itt vásárolni? Nem túl drágák?
• Annyira nem szeretem, Párizsban és Londonban szoktam vásárolni
• Azok valami plázák Pekingben?
• Dehogy, az európai városokra gondoltam.
• Anyád.

Beáll a klub elé, hiába mondom neki hogy ez valszeg nem lesz nyerő. A biztonsági őr egyből elkezd mutogatni, hogy nem jó itt. Kicsit karattyolnak kínaiul, kipattan és átadja a kulcsot az őrnek. Leparkolják nekünk a kocsit. Sofőrszolgálat is van, hogy ő ihasson. Zsír.

A klub előtt vörösszőnyeg, rajta valami tv stáb interjúvol éppen valami estélyi ruhás nőt. Na hát én nem egészen ehhez öltöztem a piros tornacipőmmel. Beengednek egyáltalán? Persze, nézd csak, ott a tulaj. Lepacsiznak, bemutatnak, már mehetünk is be soron kívül. Mondjuk sor az egyébként se volt.  

A hely meglepően kicsi belül, a tánctéren kb 30an férnek el, de van mellette egy színpad, amin egy nagyon részeg, kibaszottul jól kinéző 10 fős amerikai csapat öntögeti magának a jégbehűtött pezsgős és whiskeys üvegeből a piát, közben GoPro kamerázzák magukat és néha felállnak és segget ráznak. Na ők a modellek. Az alap, hogy a fehér ember ingyen mehet be a kínai bulihelyekre, de egy magára valamit is adó klub fehér modelleket fizet azért, hogy ott bulizzanak és beindítsák a partyt.

Aztán az est folyamán néha arrébbpakolták őket. Egyszer valami kínai megasztáros jött fellépni, aztán egy iPhone 6-ot sorsolnak ki. Na az iPhone-ért ezek meg vannak veszve. Ugye itt hivatalosan nem lehet kapni. Sokszoros árat is képesek kifizetni érte, ráadásul megjelenés után azonnal kell mindenkinek. Majd rakok fel képet a hamis Apple boltokról, még a kampuszon belül is van egy. Nagyon viccesek. De még a folyton a fizetésükre panaszkodó tanárok is iPhone-nal mászkálnak.

Aztán jött még egy produkció, egy néger sztriptíztáncos csaj és srác hívtak fel egyessével embereket, hogy jégert (ezekszerint itt is ismerik) öntsenek a szájukba egy gyors öltánc során. Az egyik már nem annyira szomjas kínai lány konkrétan letáncolta a hivatásos csajt, jól meg is lett tapsolva. Lehet mégse kellenek azok a fehér modellek, hogy tudjanak bulizni?

Valamelyik produkció közben az egyik unatkozó modell csaj odajött hozzám:

• Csak egy kérdésem van. Német vagy?
• Nem

És elment. Annyi időm se volt hogy visszakérdezzek, hogy miért gondolta hogy német vagyok. Ennyire antiszocnak tűntem? Vagy ilyen szarul táncoltam? Vagy be akart szervezni a modell melóba, de német munkavállalási kell hozzá? Rejtély.

A helyen érdekes volt az emberek összetétele: kb 40% fehér lehetett, 40% pedig 50 feletti öltönyös üzletember és a rájuk vadászó fiatal lányok. Volt egy kb 70 éves bácsika is, mindig a színpadon tolta az amcsikkal. Az asztaltársaságunk is érdekes volt, egyszercsak elővették a dobókockákat és elkezdtek valami ivós játékot tolni. Aztán pár kör után keresztbe állt a szemük és vadászhatták a mindenfelé guruló kockákat.

A másik érdekesség, hogy a pincérek ilyen ledes villogó névtáblával mászkálnak. Természetesen mind angol nevet kapott. A kedvencem a 150 centis "Ken" volt, mindig elmosolyodtam ha ő hozta a piánkat. Apropó piák. El sem tudom képzelni mennyibe kerülhetett, én mindent a ház ajándékaként kaptam. De azért gyanítom, hogy nem Akácfa árban vannak.

Olyan három körül léptünk le, még meg kellett várni a sofőrszolgálatos csávót, hogy hazavigyenek. Az egyetlen különbség, hogy itt nem kocsival szedik fel őket ha végeztek, hanem egy rollert kaptak. Gondolom jó formában vannak, mert azért itt vannak távolságok.

A buli nem volt nagy szám, sima európai klubzenéket toltak. Nem az én világom ez, inkább az volt élmény, hogy láthattam hogy bulizik Peking elitje és fizetnem se kellett egy fillért se. Meghívást kaptam a Beijing Fashion Week Afterpartyra is. Meglátjuk. Victoria Secret Afterpartyn annyira nem gondolkoznék ;)