Egy pár dolog lemaradt a búcsú posztból, hát jöjjön még pár apróság, amivel megnehezítettétek a búcsúzást.

Még otthon az esküvő után vasárnap 11 körül kipattant a szemem, és mivel nem volt semmi emlékem hajnal 3 utánról, csak annyi járt a fejemben, hogy hol lehet A KÉP.

Konyhába kirohanok. Boríték megvan. Huhh. Boríték üres. Faszom. Nem hoztam volna el? Közben anya felfedezi a bugyogót és azt méregeti, hogy jó lesz-e rá. Nem, nem kapja meg, az is emlék, de a kép az fontosabb.

Ja igen, a bugyogó. Valaki a harisnyakötőt kapta el, felém viszont csak ez repült a poénos kedvű házaspár felől;) De itt a bizonyíték, hogy ezúttal nem zsebredugott kézzel vártam azt a harisnyakötőt, és mégis szerencsésen elkerült.

Szerencsére a kép is meglett, mint kiderült, az ágyam mellé raktam még lefekvés előtt. Hát nem cuki? Közben beugrott, hogy a taxisnak nem bírtam elmondani hol álljon meg (3 háztömböt gyalogolhattam vissza) és a taxira félretett kp-t se találtam meg, de azért a képet az ágyam mellé rakni volt erőm... Az a rejtély, hogy hová tehettem a taxipénzemet azóta sem oldódott meg. Elittam volna hazafelé menet? Vagy kiesett a zsebemből a menyasszonytánc közben? Még szerencse hogy volt kártyaterminál a taxiban és nem kell taxisdiszpécserként ledolgoznom a fuvardíjat. 

És hogy miért fontos a kép? Magáért beszél. Köszi mindenkinek! Most ott virít az újdonsült pekingi polcomon, és bár eddig minden jó kint, de már várom azt a welcome bulit!

A poszt majd még folytatódik A videó címmel.