Mindenki azt kérdezgeti tőlem, hogy olyan-e a kaja, mint a magyar kínai kifőzdékben. A rövid válasz, hogy van olyasmi is. De az otthon annyira elterjedt rizs + feltét kombó csak egy nagyon kis része az itt kapható kajáknak. Plusz a menzán becsődölt az egyetlen ilyen hely, szóval mostanában kb havi egyszer eszek ilyet.

Otthon is van jó is meg rossz is. Csak míg Magyarországon sok a rossz, itt ritkán fut bele az ember. Az egyetlen kaja ami otthon jobb, az a csípős savanyú leves. Kicsit talán a magyar ízléshez igazították, kevésbé keserű mint itt. És nem, nem csak ez az egy leves van, de talán ez a legjellegzetesebb. Amit minden étteremben lehet kapni és otthon is előfordul, az a gong bao (kung pao) csirke. Ettem már belőle nagyon jót meg épphogy ehetőt. Azt mondják hogy ezzel lehet a legkönnyebben felmérni, hogy milyen az étterem. Ha még a gong baot is elrontják, akkor a többitől se várj sokat. 

Szecsuáni csirkét még nem láttam. Szecsuán egy egész régió, külön konyhával. Készítenek csirkét és mind csípős is, mint minden szecsuáni kaja, de a szecsuáni csirke mint étel még egyetlen étlapon sem jelent meg eddig. Krumpli nagyon ritkán fordul elő és akkor sem köretként, kizárólag főételként. Vagy az édes változatát az utcán sütik héjában. Tojásos rizset még nem láttam, de ez nem jelenti azt hogy nincs. Bár abból kiindulva hogy mennyire szeretik a rizset, nem hiszem hogy elrontanák tojással és zöldséggel. A múltkor az étteremben a haverom egy fél tál rizset betolt magában, mert "olyan finom". Még csak megsózva se volt rendesen. És nem értette hogy én miért rontom el egy kis szafttal. Rizstúladagolásom egyelőre nincs, köszönhetően a sok tésztának, ami mondjuk inkább főétel mint köret. 

A legnépszerűbb kaja a tészta, az otthon épp most elterjedő thai pho rokona. Hosszú lével adják, amit aztán a legtöbben ott is hagynak. Olcsó, finom és laktató. Van kézzel húzott fajta, vicces nézni ahogy spagetti vastagságúra húzzák ki. És lehet vele Susi és Tekergőset játszani, mert sokszor az egész tál egy szál tészta. Általában felturbózzák különféle húsokkal, zöldségekkel esetleg tojással és gombával. Van paradicsomos, van wokban pirított meg még ezer féle.

Itt megmutatja a bácsi, hogy kell kihúzni a tésztát. Nem is értem otthon miért félnapos program a tésztanyújtás, mikor itt a menzán is 1 perc alatt megoldják. 0:40-nál meg a kedvencem, a borotvált tészta. 

A hotpotokról már írtam, de azóta kiderült hogy van még vagy ezer féle variációja, meg se bírom jegyezni a nevüket. Valamikor magadnak rakod az asztal közepére, valamikor kiválogatod és megfőzik neked, van a száraz hotpot amikor lé nélkül kapod vissza és még ki tudja miféle. 

A hússal van némi minőségi kifogáson, a menzán sokszor rossz minőségű az utcán pedig nem nagyon vállalom be. Cserébe étteremben húst hússal eszek. Az utcán maradok a sült tekercseknél meg a wokos csodáknál, a sült pálcikás cuccokat nem tűnnek bizalomgerjesztőnek. A szusi is viszonylag népszerű, olcsó és jó is.  

Sok blogot olvastam, ahol fanyalognak hogy kínában rosszabb a kínai kaja mint otthon. Aztán továbbolvasva kiderül hogy random böknek az étlapon, aztán csodálkoznak mikor kihozzák a csirkenyak levest. Kifele menet meg meglátják a kígyóketreceket és leesik nekik hogy az nem csirkenyak volt. Ezek inkább délre jellemzőek, a pekingiek ugyanúgy idegenkednek az ilyen egzotikumoktól (a kutyát is beleértve), mint mi. Az eddigi tapasztalataim alapján itt random választva 80% eséllyel kurva jót fogsz enni, 10% jellegtelen, 10% meg gusztustalan. 

Az eddigi legrosszabb, sőt igazából az éttermek közül egyedüli rossz kaját a legauthentikusabb berendezésű helyen sikerült kifogni. Kis hokedlikre kellett ülni, tele volt lámpásokkal és minden érkező vendégnek egyszerre hangosan köszöntek a tradicionálisan öltözött pincérek. A kaja viszont ehetetlen volt, cserébe baromi drága is. Valami rákot is kért a haverom, de végül hozzá se nyúltunk mert fogalmunk se volt mit kell kezdeni a szőrös ráklábakkal. Egyik része sem tűnt ehetőnek. Szerintem ez volt az utolsó alkalom hogy olyan helyre hajlandó voltam beülni, ami nem a helyiekkel van tele. Hiába néz ki jól egy étterem, a lepukkant sarki kifőzdéhez semmi nem fogható.

A desszertekről már panaszkodtam, azóta is csak a Snickers a vigaszom. Viszont a reggeliről még nem, és sajnos abból se tudják mi a jó. Van néhány ehető édeskés (de nem édes) sütijük, de egyik se ér fel egy rendes péksütivel vagy egy jó sóskiflivel. Sokszor valami olajban kisütött buciból csinálnak szendvicset, azt megtömik még valami olajtól csöpögő rántottával vagy hússal. Eleinte tetszett, de hamar megelégeltem a sok jószándékú "mitől ilyen pattanásos az arcod" kérdést a vadidegenektől, szóval inkább leszoktam ezekről az egészségtelen nehéz kajákról. A másik véglet a szerintük nagyon egészséges zhou, ami gyakorlatilag hosszú lére eresztett puliszka. Van rengeteg változata, de a harmadik után feladtam a próbálkozást. Ha már ennyi kalóriát betolok egyszerre, legalább valami íze lehetne. Szerencsére a menzán már reggel is árulnak teljes értékű kajákat, és nem is furcsa reggel 8kor betolni egy nagy tál tésztát, így éhen biztosan nem maradok. És még mindig jobb reggelire pörköltöt enni, mint ebédre és vacsorára croissant-t. A franciáknál ugyanis jó volt a reggeli, cserébe ehetetlen az ebéd és a vacsora. Itt fordítva van.

Továbbra sem szeretek kaját fotózni, de azért itt van néhány: