Nyugati szemmel igen érdekes hozzáállásuk van a családhoz. Egyrészt nagyon tradicionálisak és a házasság mindennél előbbre való. A szülők mindenáron erőltetik, hogy minél előbb házasodjon a gyerek. Szerelem nem igazán számít, bár azért nagyrészt már ilyen indíttatásúak a házasságok. A lényeg viszont, hogy legyen hivatalos papír. Anélkül gyereket sem vállalhatnak, egyszerűen nem kap papírt a gyerek, nem járhat állami iskolába stb. Ugyanez igaz az illegális második gyerekre is, egyke politika mindenek felett. 

Megvan az esküvő, megjött az egyszem gyerek, nagyszülő megnyugszik. Ezután viszont nem igazán az általunk elképzelt családi idill jön, pénz kéne ugyanis. Pénz meg a városban van. Nem, nem az van hogy akkor uccu neki, család a városba költözik. Gyerek marad nagymaminál a falun, anyuka-apuka meg megy jó sok pénzt keresni. Nem ám együtt, hanem ahol épp munkát találnak. Akár több ezer km-re egymástól. Minden tanárom házas, de csak egy él együtt a párjával. Neki speciel német felesége van, az gondolom kiverné a balhét ha különköltözés lenne. Házasság mindenek felett, de az együttélés már nem olyan fontos.

Aztán a gyerek cseperedik, egyetemre már ő is kénytelen nagyvárosba menni. Ha szerencséje van és közel lakik, akkor havonta hazalátogat, de van olyan egyetemista ismerősöm aki 1000 km-re lakik és egy éve nem ment haza. Nem is tervezi egyelőre, hiába van 2 hónapos téliszünet és 2 hónapos nyáriszünet. 

Engem meglepett, hogy ilyen mobilisak. Magyarországon a 30 felettiek 100 km-t nem képesek arrébköltözni, csak sopánkodás megy, hogy falun nincs meló. A kínaiaknak 2000 km meg se kottyan egy jó munkáért. Ezért is urbanizálódnak ilyen gyorsan. 10 év alatt a semmiből nőttek ki tízmillós városok, és gyakorlatilag 2-3 éves népességi adat már nagyon elavultnak számít egy város esetében.

A szülők nem csak a házasságot erőltetik, de a tanulás is mindennél előbbre való. A gyerek jövője egy dolog, de állami nyugdíj híján ő fogja eltartani a szüleit is. A gyerek jó házasságával meg a jó diplomájával gyakorlatilag a saját nyugdíjukat biztosítják. Viszont mivel nem számítanak az államra, tudatosan készülnek rá. Míg az Európai és Japán gazdaságban hamarosan nagyot fog robbanni a nyugdíj időzített bombája, addig Kína majd röhögve dübörög tovább. Ha meg a korfa némi torzulást mutat annyi a dolguk hogy tovább lazítanak az egykepolitikán. Egy öngondoskodó társadalomban azonban az elöregedés nem fenyeget.