Kínában nemcsak a kutyák vannak kevesen, de galambok sincsenek az utcán. Ez csak akkor tűnt fel mikor ma farkasszemet nézett velem egy támadásra kész kihízott galambcsorda. Még nekem kellett kerülgetnem őket, mert egyik se bírt arrébbállni. Repülni meg nem is tudtak. Aztán leesett, hogy ezek nem csak amolyan véletlen idetévedt galambok és a padon ülő néni meg nem eteti őket, hanem árulja. Hogy miért egy 10 sávos út melletti járdán kell árulni szabadoneresztve őket, azt nem tudom. Lehet érvényesül a bolti elv, ha rálépek ki kell fizetnem. És be vannak tanítva hogy direkt a lábam alá ugorjanak. Mindenesetre jól fel vannak hízlalva, aki egy jó galamblevesre vágyik, annak szívesen megadom a címet. 

Tyúktartáshoz sem kell ám kertesház, ezt egy chengdei buszpályaudvaron egy szupermarket oldalában fotóztam. 

Fruzsi, te innen ne olvasd!

Az ékszerteknősöket a hátukra fordítva sörösüvegekre ragasztva szokták árulni. Meséltem az egyik kínainak, hogy de fura hogy itt az ékszerteknőst az utcán árulják, ki vesz megkínzott háziállatot. "Milyen háziállat? Hát az vitamin. A terhes nők előrszeretettel fogyasztják."