Az előbb hallottam a hírt a meglepett lakótársamtól, hogy vége a hongkongi tüntetéseknek, nyertek. Azért volt meglepve, mert előtte nem is hallott róla. Pedig elég sokat néz tévét.

Egyébként nem volt teljesen titkos a dolog, egyik kínai ismerősöm puffogott, hogy "hülye hongkongi diákok, ahelyett hogy tanulnának, rombolják a turizmust és a gazdaságot". Egy korombeli nyugatot megjárt embertől kicsit mást vártam, bár őt inkább az idegesítette fel, hogy miattuk tiltották le az Instagramot.

Egy másik kínai ismerős, aki egyébként kantoni (Hongkong tartománya), pedig csak ennyit tett hozzá: "Addig senkit nem érdekelt a szabadság, amíg jól ment nekik. Most Hongkong gazdaságilag visszaszorulóban van, látványosan rosszabbul megy nekik, egyből az utcán követelik a szabadságukat." Elgondolkodtató.

Az állami média (csak az van) egyébként jól használta ki a lehetőségeit, már-már m1-es/hírtv-s profizmust vélek felfedezni. A héten volt ugyanis a Népköztársaság alapításának évfordulója, ezért 1 hétig munkaszünet volt. Minden városban voltak ünneplések, amit közvetített is a TV: ünneplő tömeg Pekingben, ünneplő tömeg Nanjingban és tömeg Hongkongban. Végülis megmutatták mekkora tömeg van Hongkongban is az utcán, csak azt felejtették el hozzátenni, hogy miért.

Akik pedig miattam aggódtak, felesleges. Hongkong messze van, Pekingben pedig nem hallottam nagyobb megmozdulásokról. Ha lennének se mennék a közelébe, nem vagyok hülye, nem szólok bele olyanba, amihez semmi közöm. Nem az én országom, nem az én politikai berendezkedésem, nekem itt nincs helyem az utcán. Főleg nem egy diktatórikus országban, ahol a mai napig működik a besúgórendszer és azért történtek dolgok a Tiananmen téren anno. Ennek függvényében kifejezetten megmosolyogtató a tér neve: Mennyei béke kapuja.

Személy szerint drukkoltam a hongkongiaknak, szerintem fontos hogy kiálljanak a jogaikért és a szabadságért. Viszont ha ez precedenst teremt, annak érdekes következményei lehetnek. Kínát nem lehet egyben tartani demokráciában. Mégiscsak a világ legnépesebb országáról van szó, ahol 56 elismert etnikai népcsoport él, 300 különböző nyelvet beszélnek és hatalmasak a különbségek egyes régiók között. A társadalmi feszültségekről nem is beszélve. Ha pedig itt is beindul a populizmus az nem kicsit fogja lefékezni a gazdasági fejlődést, lásd Dél-Amerika vagy Kelet-Európa. Kíváncsian várom a további fejleményeket.