Mindenki azzal nyaggat, hogy rakjak már fel képeket, hogy hol is élek én. Viszont a beköltözésem óta egy kis rendetlenség uralkodik, szóval ezt az első rendrakásig akartam halogatni, de aztán rájöttem hogy vannak a honlapon promóképek is, hát használom azt. Tényleg így néznek ki a szobák. Egyágyas nincs, ha egyedül lakik az ember is két ágya van. Csak ugye nekem egyelőre van lakótársam, az ügyintézés valahol elakadt, hogy külön szobát kapjak. Lehet le kéne fizetni a portást egy kicsit. Csak nemtom itt mi az az összeg, ami nem pofátlanul kevés. Felé lőni ugyebár nem akarok.

A szobában van légkondi meg TV, csupa kínai adóval. Szerencsére minden feliratozva van kínaiul, ami egy idő után talán segítség lesz. Angolul is filmekből tanultam meg, bár nem vagyok benne biztos, hogy a kínainál is működni fog ez, hiszen kicsit jobban szétválik az írás és a kiejtés.

Saját fürdőszoba is van, aminek annyira nem örülök, mert így takarítani is kell, mivel a takabanyák csak a közös helyiségeket suvickolják ki. Mondjuk legalább van angolvécé. A nyílvános wc-k kivétel nélkül guggolósak, eddig szerencsére megúsztam a kipróbálását. Ami még vicces, hogy a piszoárokat szerintem itt alacsonyabbra rakják mint nálunk az ovikban. Ennyire azért nem alacsonyak az emberek.

A szobákhoz pluszba járt némi csótány, ezzel majd valamit csinálni kell. Kezdetnek mondjuk rá kéne vennem a szobatársamat, hogy ne tartson kajamaradékokat a szobában. Azt már megfigyeltem, hogy csak éjszaka jönnek elő.

A konyha a promóképeken így néz ki, a valóságban pár évnyi zsírréteget képzeljetek hozzá. De ez mindegy is, főzni biztos hogy nem fogok, a hozzávalók kétszerannyiba kerülnek mint a kész főttkaja a menzán vagy az utcán. Esetleg egy kis smack levest rittyentek, ahhoz csak a minden épület minden szintjén megtalálható forróvízcsapológéphez (lent) kell elbattyogni.

Ugye a csapvíz nem iható, szóval ilyen kis ballonokat (fent) lehet venni, szerencsére házhoz is hozzák a futárok, nekünk csak a pumpát kell ráapplikálni.

Az épületben nincs lift és persze hogy a legfelső emeletre, az ötödikre raktak. A napi testedzés megvan. Mondjuk itt amerikaiasan számozzák a szinteket, a földszint az egyes, így ez az otthoni negyedik emeletnek felel meg. Az meglepett, hogy mennyire zavaró tud lenni ez a kis apró kulturális különbség, folyton eltévesztem az emeleteket. Egyszerűen nem jön a számra hogy a másodikon vagyunk, amikor csak az elsőn.

Van recepció is, itt trécselnek a takarítónők és a portásbácsik egész nap:

A wifi valami ritka fos az egész egyetemen. Már első nap beizzítottam a VPN-t, de ez a sebességen nem segít. Utoljára Franciaországban tapasztaltam, hogy a képek betöltésére perceket kell várni és a Youtube-ot folyton pause-olni kell hogy töltsön. Lakótársam javasolta, hogy menjünk a közeli kávézóba és ott jó lesz a wifi. Aha, még a VPN-re se tudtam felmászni, semmi nem működött, ráadásul 1200 Ft-ba kerül egy kávé. Szerencsére meghívott.

Már a mosógépet is leteszteltem, működik. És a mosópor se fehérítős lett, pedig féltem hogy a sok kínai karakter közül valamelyik azt jelenti, hogy tilos színes ruhákhoz használni. A boltban mutogattam az egyik eladónak a mosóporra meg a zöld pólómra, de ha meg is értette hogy mit akarok, olvasni valszeg ő se tudott. A mosógép mellett van szárító is, az már kevésbé hatékony. Valami 3 órán keresztül forgatta a ruháimat, de csak nem száradtak meg. Aztán kettészedtem az adagot, úgy még két óra alatt megszáradt. Ennek így kell működnie? Ennyi idő alatt a szabadban is megszárad.

Viszont nagyon büszke vagyok magamra, hogy egyedül el tudtam magyarázni kínaiul, hogy mosógéptokent akarok venni. Portásbácsi megértette és aztán ő is megkérdezte, hogy kazah vagyok-e. Ezek összebeszéltek ellenem a takarítónőkkel.