Mivel Kína felének a vezetékneve Wang vagy Li, ezért a szülők a keresztnevekkel szoktak játszani. Minél különlegesebbet akarnak persze, ennek meg az a következménye, hogy még a tanult emberek se tudják elolvasni és leírni az adott karaktert.

Ahogy mi sem tudunk sokmindent kezdeni egy kínai névvel, úgy ők sem egy európaival. Ezért aztán mindenkinek kell egy kínai keresztnév, amit a diákigazolványra írnak, meg ilyenek. A kínaiak is választanak maguknak Európai nevet, ha olyan közegben mozognak. Hallottam legendákat, hogy valaki "Download"-nak hívta magát, mert gondolom ezt az egy szót ismerte.

Én még otthon kiválasztottam ugye, hogy "Nagyhegy" leszek. Egyrészt stimmel a kiejtés, másrészt jól hangzik, harmadrészt Nagy Sándort is így írják át. Na persze mire megérkeztem ők már a saját elképzelésük szerint átírták nekem, ez került a diákomra, meg minden minden listára. És "Sanda" helyett "Szádou" lettem. Mindegy, majd megtanítom őket rendesen kiejteni, nem baj az.

Beköltözésnél már akadtak vele gondok, a portás bácsi nem igazán értette ki vagyok én. Mutattam leírva. Úgy se értette. Hívta a takarítónőket. A három értelmiségi együtt se tudott vele mit kezdeni, nem láttak még ilyen karaktert. Elkezdték az okostelefonukba beirogatni aztán öt perc múlva meg is lett.

Másnap az egyik takarítónő már név szerint köszönt. De cuki, megjegyezte. Harmadnap megkérdezte hogy hogy hívnak. Hát kicsit rövid a memóriája. Negyednap már a kazah srác nevét mondta a sajátom helyett. A rasszista eget rá, nem igaz hogy nem tud megkülönböztetni két kékszemű embert. Aztán ötödnap rájöttem hogy ez három különböző takarítónő volt, csak épp én nem tudom megkülönböztetni őket.