Elég kevés pénzt váltottam Magyarországon, mivel egyrészt szarul váltották, másrészt nem is olyan egyszerű szerezni. Ilyenkor mindig dollárt hozok, azt mindenhol szeretettel jó árfolyamon beváltják.

Csakhogy nem sikerült zárás előtt bankot találni és a pénz nagy része meg elment apróságokra. Illetve az első vonatjegy vásárlásom során egy majdnem kettészakadt 50est kaptam vissza, amit persze csak két órával később vettem észre. Első átkúrás pipa. Vagyis ez már a második, mivel Berlinben valahol egy ukrán hrivnya érmet adtak eurocent helyett. Így jár az, aki nem figyel.

Na hát ezért is alakult úgy, hogy az első esti vacsorára maradt 9 ¥ (360 Ft) meg egy szakadt ötvenes. Sebaj, abból a 9-ből főtt kaját fogok vacsorázni, mégiscsak Kínában vagyok. Egy fél óra keresgélés után találtam is egy szimpi helyet, ahol hárman álltak sorba és egy néni meg egy bácsi sütötték az óriási tavaszitekercs szerűségeket. Nagy nehezen az előttem fizetőktől ellestem, hogy 6 ¥ (240 Ft) lesz. Zsír, kijön. Közben a bácsi nagyon megörül nekem és kínaiul magyaráz, gondolom nem volt még fehér vásárlója. Viszont a néni venné el tőlem a kezemben szorongatott 6 ¥-t és nem tetszik neki. Mint kiderült az 5 ¥-esem valójában 5 角 volt. Mert túl logikus lenne itt is százas váltópénzt használni, itt 10 角 = 1 ¥ és ugyanúgy néz ki, csak kisebb. Tehát konkrétan 1,5 ¥-t akartam fizetni a kajámért, és még nekem áll feljebb, hogy mi az hogy nem jó.

Na akkor keressük ki a maradék 3 ¥-emet, hátha odaadják 4,5ért. Aprópénz kiborít, néni meglátja a legfényesebb 200 Ft-ost, egyből megörül hogy, "1 dollar, 1 dollar". Kikapja a kezemből, körbeadja mindenkinek, nagyon tetszik nekik, biztos nem láttak még kétszínű pénzt. De leesik nekik hogy nem dollár, meg hát mondom is, hogy ez bizony Xiongyali pénz. Így már nem kell nekik. Megvillantom a szakadt ötvenest, hogy ez van, vagy nincs üzlet. Bácsi annyira akar el akar nekem adni, hogy jó lesz neki ez is, kapok belőle vissza. Így laktam jól 240 Ft-ból és szabadultam meg egy szakadt papírpénztől egyszerre.