Na hát túlvagyunk a búcsúbulin, szerintem nagyon jól sikerült, köszönöm mindenkinek. Tök jó volt még egyszer utoljára összefutni. Ugyanakkor kicsit sajnálom, hogy egy búcsúbuli kell ahhoz, hogy ennyien összejöjjünk, de hát mindenkinek megvan már a saját kis élete, nehéz egy össznépi bulit összehozni. De majd a welcome partyn egy év múlva! Addigis Pekingben várok mindenkit.

Képek sajnos nem készültek az estéről, csak hajnal 4kor jutott eszünkbe pár rettenetes minőségű szelfit csinálni, addigra meg már lemorzsólodott a csapat nagy része. De külön köszi azoknak akikkel 4ig toltuk!

A szűkös idő miatt kicsit furán jön ki, hogy Debrecenben nincs búcsúbulim, de akitől tudtam, egy személyes kávézás során búcsúztam el, a többieket pedig még az esküvőn hátbaveregethetem egyszer utoljára. Persze csak diszkréten, mert az az este nem rólam szól. Csak nekem jut eszembe erről a szituról a How I met your mother utolsó epizódja? Szerintem kísérteties a hasonlóság. Aztán következő héten a Goólban fojtom alkoholba a bánatomat, ha hazaküldenek Pekingből.

A családdal való találkozás pont jól jött ki, mivel 2 héttel indulás előtt pont összegyűlt mindenki az utca végi utcabálon, az utolsó hétvégén pedig nagymami szülinapján is összefutunk. Máskor félévente egyszer jön össze valami, most két hét alatt kétszer.

Aki kimaradt, attól itt köszönök el. Legyetek jók, olvasgassátok a blogomat és gyertek meglátogatni Pekingbe! Valahol valamikor még biztosan találkozunk, ha más nem, egy év múlva Budapesten!